a ‘Typotex Kiadó’ cimkére ezt találtam:

Jannah Loontjens: Talán bizony mégsem

Az érzések, érzelmek és gondolatok kavalkádja teszi ezt a könyvet igazán érdekessé. A főszereplő Mascha sokoldalú megjelenítése: ahogy anyaként, feleségként, barátként, lányként, unokaként, szakemberként vagy éppen virtuális szeretőként feltérképezi a lehetőségeit, belakja az életét, letapogatja a környezetét, és reagál mindenre, nem veszítve szem elől igazi értékeit és érdekeit.


Jón Kalman Stefánsson: A halaknak nincs lábuk

Jón Kalman Stefánsson annyira szépen írja le a kietlen izlandi tájat, hogy az mégis megtelik élettel, és ugyanilyen finom szépséggel mutatja be a szereplőket is, a különböző karaktereket minden emberi tulajdonságukkal, esendőségükkel együtt. Ebben a szépségben, a kitűnő karakterrajzokban és egy számunkra teljesen idegen világ, az izlandi kultúra megjelenítésében mutatkozik meg a könyv értéke.


Andrus Kivirähk: Az ember, aki beszélte a kígyók nyelvét

Bizonyos fórumokon olvasott kritikákat, olvasói véleményeket és értékeléseket látva arra számítottam, hogy ez a regény kimondottan jó lesz, és nagyon fog tetszeni. Könnyű szórakozást ígért, fekete humort és egy jó kis fantasy történetet. Ehhez képest nekem egyáltalán nem tetszett, és nem a történettel volt bajom, hanem a stílusával, ami nem ütötte meg az elvárt mércét.


Ignacy Karpowicz: Szálkák

Egy halom szálkából laikus vacsorázónak nehéz rekonstruálni egy halat. Különösen, ha a szálkák egy része a körme alá megy, vagy a torkán akad. Esetleg néhányat le is nyel. Ugyanilyen nehéz a valóságot rekonstruálni az egyes emberek nézőpontjai alapján. Valami ilyesmivel próbálkozik Karpowicz: egy sor egymásra csúsztatott diából kihámozni egy képet, a 21. század második évtizedének valamiféle értelmezését, a bonyolult emberi kapcsolatok és még bonyolultabb valósághálók szövevényében.


Francesco Fioretti: Sötét erdő

Elsősorban azért örülók Fioretti regényének, mert műfajánál, terjedelménél és nyelvezeténél fogva sokkal könnyebb olvasmány Dante művénél. Annak mondanivalóját a mai olvasó számára könnyen érthetővé és értelmezhetővé teszi, így elképzelhetőnek tartom, hogy a fiam mégiscsak megismerkedik az európai irodalom egyik legnagyobb remekművével (amire egyébként kevés esélyt láttam).


Szofija Andruhovics: Felix Austria

A századforduló Monarchiájában, annak is a legszélén él két nő. Sorsuk szétválaszthatatlanul összefonódik: sem élni, sem lélegezni, sem együtt maradni, sem elhagyni egymást nem tűnik lehetségesnek. A történetüket elmesélő Sztefanija árva. Szülei bennégtek az otthonukban, őt viszont befogadta az orvos. Hálából annak lányát szolgálja már-már parancsoló hűséggel.


Sándor Klára: A székely írás reneszánsza

Sándor Klára nyelvész a magyar hunhagyomány (2011) és a székely írás átfogó bemutatása (2014) után két újabb nyelvemlék: egy Nikolsburgban föllelt ábécé és egy Bolognából előkerült naptár nyomába ered. És bebizonyítja azt a kijelentését, amelyet a munka elején tett: „… a filológia akkor is lehet detektívregényhez hasonlóan izgalmas, ha nem rózsakeresztesekkel, alkimistákkal, titkos társaságok történetével foglalkozik az ember.”


Milen Ruszkov: Nyakig a természetben

Milen Ruszkov 2008-as könyvdíjas regénye 2016-ban jelent meg magyarul a Typotex Kiadó Világirodalom sorozatában. A történet a 16. században játszódik, hősei számos kalandjuk mellett sokat beszélgetnek természetről, nőkről, pénzről, politikáról, orvoslásról. Általában szkeptikusak, egy kivétellel: hisznek a dohány csodatevő erejében. Az író által kitűnően alkalmazott irónia és történetvezetési csavarok teszik, hogy folyton saját korunk idéződik fel bennünk.


Denis Guedj: A papagájtétel

Valószínűnek tartom, hogy a szakmában járatosak számára sokkal nagyobb ínyencség a könyv, mint a laikusoknak. Viszont határozottan állíthatom, hogy a könyvet olvasva megértettem egy sor olyan matematikai fogalmat, amit korábban nem. Arra a következtetésre jutottam, hogy a regény akár didaktikai segédeszközként is használható. Hiszen – a hátoldalon olvasható rövid ismertető szerint – a könyv azokhoz szól, „akik utálják a matekot, de imádnak olvasni.”


Katri Lipson: A fagylaltos

Annak ellenére, hogy a könyv jól megírt, nem egy jó könyv. Hiányzik belőle az az apróság, ami miatt nem tudod letenni, aminek köszönhetően minimum egy év múlva is fogsz emlékezni rá. Tulajdonképpen egyetlen olyan fejezete van, ami valamilyen szinten érzelmeket ébreszt, a többi rideg, érzelemmentes.


Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD