Wass Albert: Az Antikrisztus és a pásztorok
Emánuel, a zsidó boltos fia hosszú idő után tér haza ismét, s az első percekben nagy az öröm a szülői háznál: lám, a tékozló fiú hazatért. Aztán lassan, fokozatosan köddé válik ez az öröm. A fiú nem apját-anyját látogatja meg először, hanem a hegyekben élő szénégetőket és pásztorokat, hogy a segítségüket kérje, a falut készítsék elő a Megváltó jövetelére. A falubelieknek nem tetszik a dolog – és joggal. Mint az később kiderül, a Megváltó nem más, mint a dícső szovjet hadsereg, akik válogatás nélkül főbe lőnek mindenkit, aki ellenkezik a nagy szovjet eszmével, és nemsokára a falu lakóiból magnak való sem marad.
Wass Albert regényének átütő ereje abban rejlik, hogy a szerző a falu orosz megszállásának történetébe belesűríti az egész erdélyi nép találkozását a bolseviki diktatúrával, az eszme iránti kezdeti lelkesedéstől kezdve egészen addig, míg végül már mindenki előtt megismerszik az Új Megváltó igazi arca, s már csak a kendőzetlen terror tarthatja fenn ideig-óráig a megszállás áldozataira ráerőszakolt rendszert. Az apokaliptikus történet kegyetlen, véres képet fest a háború utáni megszállásról.
