A zabhegyezés vége

John David California aka Fredrik Coltin írógéphez ül és elképzeli, hogy Salinger újra az írógéphez ül, és előveszi a legnagyobb amerikai antihőst, Holden Caulfieldet.


Embed
Írta: John David California
Eredeti cím: 60 Years Later - Coming through the rye
Eredeti kiadás: 2009
Magyar cím: Rozshegyező
Fordította: Etédi Péter
Kiadó: Partvonal Kiadó
Recenzált kiadás éve: 2010
Terjedelme: 237 oldal
olvasóterem értékelése: 76 / 100

A 90 éves Salinger úgy dönt, hogy visszahozza kedvenc szereplőjét, a nagy amerikai antihőst, Holden Caulfieldet. Mr. C az idősek otthonában ébred, előre nem érti, hogy mi és miért történik vele, aztán urrá lesz rajta az a zavaró (és kissé ismerős) késztetés, hogy „ezt még meg kell tennie” – persze mindig az az egy az utolsó -, és egy különös utazásra indul. A 76 éves öregúr újra találkozik régi szobatársával, Stradlaterrel, betér a Természettudományok Múzeumába, ellátogat a körhintához a Central Parkban, s miután már túl van pár öngyilkossági kísérleten is, találkozik a teremtővel. A saját teremtőjével.

John David California egy svéd író, Fredrik Colting a becsületes neve, álnevét csak a Rozshegyező megírásához használta. A könyv először Svédországban, majd angolul az Egyesült Királyságban jelent meg 2009 május 7-én, J. D. California alias Colting úgy mutatta be a regényt, mint a Zabhegyező fejleményét. Salinger rögtön beperelte a svéd fiatalembert plagizálás vádjával, a bíróság pedig a 90 éves írónak adott igazat, és határozatlan időre betiltotta a könyv tengerentúli kiadását, reklámozását és forgalmazását. Ez persze csak jót tett a Rozshegyező európai eladásainak – nem beszélve az amerikai megrendelésekről, a bíróság ugyanis a könyv olvasását nem tilthatta be. Salinger reakciója persze bizonyos szempontból érthető, hiszen egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a 90 éves (azóta már elhunyt) író ultra-depressziós, öregotthonból megszökő, öngyilkosságra hajlamos öregúrként képzelte el Caulfieldet 60 évvel később. Salingernek azért lehetett más oka is: a regényben ugyanis fel-felbukkan maga az író is, mint egy elsődleges narrátor, aki visszahozta Caulfieldet, szándékai vannak vele, de adott helyzetekben képtelen uralkodni a történeten, és el-elveszti az uralmát a cselekmény- valamint a karakterek irányítása felett. A másik narrátor Mr. C, aki elmeséli, ahogy New Yorkba buszozva öngyilkosságot kísérel meg, de visszahozza őt a halál torkából egy egykori tanítványa. Néhány másik kísérletet követően Mr. C Cornishba utazik (ez volt J. D. Salinger otthona, 2010 januárjában itt érte a halál is), és találkozik Mr. Salingerrel – aki a lépteit tulajdonképpen az ajtóig irányította, többször meg akarta őt ölni, a cornishi házban pedig a puszta kezével is nekiesne saját teremtményének, de végül mégsem teszi meg.

Mr. C ugyanolyan céltalanul bolyong New Yorkban (és máshol), mint a 16 éves Caulfield, ezen a téren nem sokat változott. A depresszió határozottan mélyebb lett – arra én nem emlékszem, hogy a 16 éves srácnak is lettek volna öngyilkossági hajlamai. Az elmúlt 60 évről keveset árul el az olvasóknak: van egy utalás a feleségre, többször beszél a fiáról, és az is kiderül, hogy egykor pedagógus lehetett. A stílusa viszont határozottan megváltozott – és azok a szavak és kifejezések, amelyek az eredetiben helyenként idegesíteni tudtak, itt hiányoztak. Az elején még felbukkan párszor, aztán szinte teljesen elmarad ama bizonyos, tipikusan Caulfieldes szójárás.

Fredrik Colting nem találta fel a spanyol viaszt a botránykönyvvel, írtak már korábban is fejleményt egy létező regényhez: Louisa May Alcott 1868-as Kisasszonyok c. regényének cselekményét mesélte újra például 2005-ben Geraldine Brooks a March-ban az egyik szereplő szemszögéből, a regényért pedig nem hogy nem perelték be, de még Pulitzer-díjat is kapott. Tulajdonképpen John California is valami hasonlóval kísérletezett: elképzelte, hogyan fejezné be 60 évvel később maga Salinger a zabhegyezést, milyen módszerrel tenne pontot az i-re, milyen befejezést választana hősének, és végül kire bízná az utolsó oldalon. A befejezés nem rajzol egy szabályos ívet, nem mondhatom, hogy kerek lesz tőle a történet, de Mr. C végre megtalálja a lelki nyugalmát.

A könyv magyar nyelvű kiadásáról a Partvonal Kiadó gondoskodott!

Más kritikák

60

Az író eleinte még utánozza Salinger stílusát, amit úgy szerettem a Zabhegyezőben, de ez a könyv negyedétől-felétől eltűnik. Egyszer jó volt elolvasni, de inkább az eredetit ajánlom ;)

Olvasd el dori kritikáját!


 

Te is írtál már erről? Klikk!

Szólj hozzá




Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD



View in: Mobile | Standard