A 2010-es irodalmi Nobel-díjas: Vargas Llosa
Tizenhat éves volt, amikor megjelent az első drámája. Huszonhét volt, amikor első könyvét kiadták, ez egy csapásra híressé tette. Madridban szerzett doktori címet, desszertációját példaképéről, Gabriel Garcia Marquezről írta. 2010-ben irodalmi Nobel-díjat kapott.
Mario Vargas Llosa a perui Arequipában született 1936-ban. Szülei elváltak, amikor ő még csak egy éves volt, Llosa az anyjával előbb Bolíviába, majd a perui fővárosba, Limába költözött. Középiskolai tanulmányait Peruban végezte: előbb a fővárosban járt egy katonaiskolába, majd egy észak-nyugati gimnáziumban tanult. 19 éves korától jogot és irodalmat hallgatott a limai San Marcos Egyetemen, de a diplomát a Madridi Egyetemen szerezte meg 1959-ben. Szintén a spanyol fővárosban doktorált 1971-ben. Doktori disszertációját példaképéről, Gabriel Garcia Marquezről írta, ez később könyv formájában is megjelent.
Peruban az egyetemi évei alatt újságíróként dolgozott, és társszerkesztője volt a Literatura című irodalmi folyóiratnak. Az egyetemi diploma megszerzését követően Franciaországba költözött, ahol a France Presse és a francia rádió spanyol osztályának munkatársaként dolgozott, és Párizsban spanyolt tanított. 1970-1975 között Barcelonában lakott, ebben az időszakban dolgozott doktori disszertációján. 1977-ben a Nemzetközi PEN Klub (az írók nemzetközi egyesülete) elnökévé választották, 1980-ban pedig Japánba utazott, ahol különböző egyetemeken tanított. 1990-ben indult a perui elnökválasztásokon, sőt, a választások első számú esélyesének számított, de vereséget szenvedett.
Még csak 16 éves volt, amikor első drámáját, a La huida del Incát bemutatták. Első novelláskötete 1959-ben jelent meg, első regénye 1962-ben látott napvilágot. A város és a kutyák meghozta számára a széles körű nemzetközi elismerést. A regény cselekménye a perui társadalom válságos világát szimbolizáló limai katonaiskolában játszódik. 1966-ban adta ki második regényét, A zöld palotát. Ebben átfogó képet fest a perui társadalomról, és rávilágít a fehérek és a dél-amerikai indiánok világa között tátongó szakadékra. A következő évben jelent meg a Kölykök c. novelláskötete; 1973-ban jelent meg a Pantaleón és a hölgyvendégek c. regénye, melyből 1976-ban saját maga rendezett filmet. Az 1990-es elnökválasztáson való részvételéről szóló keserű visszaemlékezéseit 1993-ban jelentette meg Egy hal a vízben címen. Újabb regényei közül 2000-ben látott napvilágot A kecske ünnepe, mely egy diktatúra hétköznapjairól fest borzongatóan eleven képet. Legújabb regénye, A kelta álma az ír születésű Roger Casement életét dolgozza fel, aki két évtizedet áldozott arra, hogy feltárja II. Lipót belga király gyarmattartó hatalmának kegyetlenségeit az afrikai országokban. A könyv spanyolul és angolul november 3-án jelenik meg, a magyar kiadás várhatóan 2011-ben kerül a könyvesboltok polcaira.
Llosa kétszer nősült: először 1955-ben, még 19 éves korában, ekkor egy 13 évvel idősebb nőt, anyai nagybátyjának sógornőjét vette feleségül. Házasságuk 1964-ig tartott. Házasélete történetét később az 1977-ben megjelent Júlia néni és a tollnok című regényében dolgozta fel. A regényhez 1983-ban Julia Urquidi is megírta saját válaszát, mely Amit Varguitas nem mondott el címen jelent meg. Első felesége egyébként folyó év márciusában hunyt el.
Második alkalommal 1965-ben nősült, alig egy évvel az első feleségétől való válás után. Első unokatestvérét vette el, három gyerekük született: Álvaro Vargas Llosa író és szerkesztő, Gonzalo üzletember, Morgana fotós lett.
Mario Vargas Llosa 1996 óta a Spanyol Királyi Akadémia tagja. 2010-ben irodalmi Nobel-díjat kapott, amelyet december 10-én vehet át. Az indoklás szerint Vargas Llosa a „hatalmi berendezkedések feltérképezéséért és az egyén ellenállását, lázadását, alulmaradását bemutató erőteljes ábrázolásmódért” érdemelte ki a díjat.
