John le Carré: Csapda

Le Carré a nemlineáris történetvezetés mellett olyan irodalmi eszközöket is használ, amelyekhez mások félve és ritkán nyúlnak. Ilyen például a párbeszéd a párbeszédben. Az eredmény: kémirodalmi szépregény, a mester legjobb műve.


Embed
Írta: John le Carré
Eredeti cím: Smiley's People
Eredeti kiadás: 1979
Magyar cím: Csapda
Fordította: Falvay Dóra
Kiadó: Agave Könyvek
Recenzált kiadás éve: 2011
Terjedelme: 307 oldal

Madame Osztrakovát, a Párizsban élő orosz emigránst felkeresi egy titokzatos férfi, és azt ígéri neki, hogy hamarosan viszontláthatja Oroszországban ragadt lányát, Alexandrát. Ehhez csupán annyit kell tegyen, hogy kérelmezze a lánya számára a francia állampolgárságot. A reménykedő özvegyasszony aztán hiába vár hetekig, nem történik semmi. Kétségbeesésében egykori férje barátaihoz, a Franciaországban élő emigránscsoportokhoz fordul segítségért. Ezzel útjára indítja a lavinát. Pár nappal később London egyik parkjában holtan találják az egykori szovjet disszidensek vezetőjét, Vlagyimir tábornokot. Orosz lőfegyverrel végeztek vele, közelről az arcába lőttek.

Londonban új szelek fújnak, a Körönd élén új igazgató van, és a Whitehall is azt szeretné, ha a brit titkosszolgálat távol maradna minden kényes ügytől. A visszavonult George Smiley-t is csak azért kérik fel a közreműködésre, mert azt remélik, hogy ő a tapasztalatával nagyon gyorsan eltüntetné a nyomokat, amelyek esetleg a Körönddel is kapcsolatba hozhatnák a tábornok halálát. Smiley azonban elindul a nyomokon, az helyett, hogy azokat besöpörné a szőnyeg alá. Az a megérzése támad, hogy Vlagyimir fontos információkat próbált átadni a briteknek, és nyomozni kezd a saját szakállára.

Londonból Hamburgba, onnan Párizsba, végül pedig Bernbe vezetik a nyomok, és a gyanúja beigazolódik: valaki a moszkvai Központtól háttértörténetet épít egy nő számára. A műveletek mögött Karlát sejti. De vajon miért nem a saját embereit használja? Mire készül ezúttal az a kém, aki egyszer már majdnem tönkretette a teljes brit titkosszolgálatot, ha most még a sajátjai előtt is titkolózik?

John le Carréval kapcsolatosan – és ez bármelyik regénye kapcsán elmondható – két nagyon fontos dologra érdemes felhívni a figyelmet. Az egyik a kémek világa úgy, ahogy még senki sem látta. Ian Fleming és James Bond óta mindenkinek megvan a maga különbejáratú elképzelése arról, hogy milyen egy kém életet. Erre a 20. század során olyan szerzők tettek rá még kisebb-nagyobb lapáttal, mint Robert Ludlum, Tom Clancy vagy Frederick Forsyth – bár ez utóbbit szintén csak dícsérni tudnám. Le Carré azonban a kémek igazi világába viszi el az olvasót, ahol a főszereplőt megcsalja a felesége, ahol a legjobb kém egy öreg, kissé túlsúlyos, szemüveges ember, akinek megvannak a saját mindennapi problémái. Ebben a világban nincs csillogás, pezsgőzés, pompa, luxusjárgány, modern fegyverek, villogó szállodák és minden estére más nő. De virágzik a bürokrácia, keresztbe tesz a politika és határt szab a költségvetés, a döntéshozók nem értenek ahhoz, amiről döntést hoznak, a létra alacsonyabb fokán kevesebb pénzért többet kell dolgozni, és rendre ezek az alacsonyabb beosztású emberek oldják meg a problémákat. A végére pedig csak a keserű szájíz marad: vajon tényleg győzött? Megérte?

A második vastaps zengjen ezért a finom, intelligens történetvezetésért és a stíluseszközök széles tárházáért. Le Carré nem lineárisan meséli el a regény cselekményét, néhány előzményt később, a szereplők párbeszédein keresztül ismertet meg az olvasókkal (remekül kezeli a párbeszédet a párbeszédben), és érezni, hogy mindvégig feltételez az olvasó részéről egy adag történelemismeretet, fantáziát és némi logikát a csavaros történet megértéséhez. Magyarul: nem rágja az olvasó szájába a sztorit, éppen ezért a szokásosnál nagyobb odafigyelést igényel a Csapda (is). Nem az a regény, amit a villamoson, a parkban vagy egy napernyő árnyékában lehet olvasni, a strandon, de még egy bekapcsolt rádió vagy egy televízió is zavaró tényező lehet. A Csapdához, ahogy le Carré más regényeihez is, ajánlott egy csendes sarokba meghúzódni, nyáron jeges teát, télen ennek forró változatát, esetleg egy pohár jó angol whiskyt kortyolni. A felhőtlen szórakozás garantált.

Más kritikák

100

Karla becserkészésének történetében végül is ez a legizgalmasabb: Smiley meccse Smileyval. Smiley, a közszolga és Smiley, az ember párharca.

Olvasd el Köves Gábor kritikáját!


100

Le Carré olyan messze áll az igénytelenségtől, és a jó nép ízlésének gátlástalan kiszolgálásától, mint Jane Austen Fejős Évától.

Olvasd el meseanyu kritikáját!


100

Az egyetlen hibát a Csapdával kapcsolatban én követtem el. Trilógiát záró résszel kezdeni bűn, úgyhogy élvezetes bűnhődés gyanánt hamarosan beszerzem a megelőző két könyvet is.

Olvasd el Makranczos kritikáját!


50

A történet nem kötött le, a szereplőket nem igazán tudtam megkedvelni, a kort pedig, amiben játszódik nem kedvelem.

Olvasd el Miestas kritikáját!


 

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD



View in: Mobile | Standard