“Mese” nullától száz éves korig

Őrület! Őrület ilyet alkotni és kiadni, de megéri. Rövidsége ellenére hosszú időre képes lefoglalni az embert. A barátaim kezébe nyomtam: olvasd! S jókat nevettünk a könyvön. Elbűvölő rajzok, izgalmas történet, gyönyörű kiadásban.


Embed
Írta: Neil Gaiman
Eredeti cím: The Wolves in the Walls
Eredeti kiadás: 2003
Magyar cím: Farkasok a falban
Fordította: Pék Zoltán
Kiadó: Agavé Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve: 2011
Terjedelme: 56 oldal

Amikor először kézbe veszed, csak ámulsz a képeken, forgatod és szagolgatod a friss nyomdafesték illatát. Elveszel az illusztrációk részleteiben, amelyek külön-külön is megállják a helyüket.  A képek sorozata önmagában megteremti a mű hangulatát. Borsódzik a hátad, mert van valami sejtelmesség benne. Amikor még mindig nem teltél be a nézegetéssel, de már irtó kíváncsi vagy, miről is van szó, nekikezdesz olvasni.  Lassan rájössz, hogy ez nem csak titokzatos, de vicces is.

Egy darabig szokványos mesének tűnik, ahol a kisgyerek a fantáziája szülte szörnyekkel és hősökkel küzd. Lucy ugyanis teljesen biztos abban, hogy a házuk falában farkasok élnek. A szülei azonban nem hisznek neki. Az olvasó sem hisz neki egészen addig, amíg hupsz! a farkasok kijönnek a falból… A család menekül, hisz a farkasok kijöttek a falból. Ez a legtermészetesebb dolog, hogy a farkasok kijöhetnek a falból és akkor, ugyebár menekülni kell. A mese ezen a ponton változik át egy abszurd és groteszk történetté. A család el kezd tanakodni mitévők legyenek, ironikus szereplőkké válnak, Lucy főhősnőnk kivételével, aki felnőttebb a felnőttnél, vagyis gyerek. Lucy visszaoson a veszélyzónává nyilvánított házba kedvenc játékáért és nini, újabb fordulat…

Közben a farkasok nevetségesen emberiek, még vicsorgó képükkel is a legbutább dolgokat művelik el, s egyben úgy is viselkednek, mint a család. Felveszik szokásaikat, azonosulnak mindennapjaikkal. Egy rövid időre elrabolják életüket és itt akár szimbolikus jelentéssel is bírhatnak. Mert a rossz szokások egy darabig a „falból lesnek ránk” és ha nem vesszük észre, szépen lassan beköltöznek az életünkbe, uralkodnak rajtunk… De a rossz szokások és a farkasok is eltűnhetnek…

A műben többféle olvasat érvényesül. Olvashatjuk gyerekszemmel, amikor tényleg félünk az ordasoktól; vagy olvashatjuk „nagy gyerekként”, jókat nevethetünk, megcsodáljuk a történetet illusztráló műalkotásokat, hagyjuk, hogy elragadjon a könyv hangulata. A fantasy regényekben egy tarka díszletet borítanak világunkra, és annak a színfalai közt mozognak a szereplők. Itt inkább egy tükröt láthatunk, melyben a dolgok más formában köszönnek vissza. A tükörben lehetséges az , ami egyébként nem. Ez a görbe tükör leginkább a bensőnket vetíti ki, a fantáziánkat képezi le.

Gaiman és McKean nem először dolgoznak együtt. Az Angliában élő 51 éves író, költő, újságíró már számos képregényt és gyerekkönyvet publikált, nem egyszer McKean munkáival tarkítva. Kedvelt stílusa a fantasy, és jó pár díjat bezsebelt már alkotásaival. Csillagpor c. könyvéből film is készült. Azt, hogy hogyan nem tudom, de mindenesetre jól kifundálták ezt a kis történetet. Tényleg megéri a pénzét, ezt garantálom!

 

Más kritikák

100

Bugyuta mese, álomszerű figurák, az álmot hangsúlyozó színek és formák jellemzik. Vigyorogva tettem le, magam sem tudom miért tetszett, nagyon!

Olvasd el búkfaló kritikáját!


100

A maga egyszerűségében és rövidségében is igen erőteljes atmoszférával bíró könyv zsigereinkbe hatol, magával ragad és maga alá gyűr, mindezt az alatt a röpke idő alatt, amennyi a elolvasásához szükségeltetik.

Olvasd el Varga Balázs kritikáját!


80

Ha visszagondolok a kicsikori önmagamra, tuti, hogy egész éjjel vigyázott volna rám a kislámpa (hehe, azt amúgy is mindig égve kellett hagyni), anyukámat pedig odaállítottam volna a fal mellé, hogy farkasok után füleljen.

Olvasd el Amadea kritikáját!


60

A Farkasok megjelenésével a szememben az író átlépett egy határt, ugyanis ez az első könyve, amiből végre kiderül, hogy gyerekeknek készült. Csak ezzel tudom magyarázni a szereplők kidolgozatlanságát és az író ötpercesnek tűnő, böffenésszerű meséjét.

Olvasd el Natasha kritikáját!


100

Attól olyan különleges ez a könyv, hogy a képzőművészet és az irodalom alkotóerejű összejátszásának lehetünk szemtanúi. Akárha Tim Burton valamelyik horrormeséjét néznénk.

Olvasd el Jeges-Varga Ferenc kritikáját!


80

Gaiman rövidke meséje néhány mesketés, kissé modoros jelenetet és egy nagyon oda nem illő poént leszámítva kellemesen borzongató, jópofa fordulattal.

Olvasd el Lakatos István kritikáját!


82

A történettől se várjunk sokat, rövidke, tíz perc alatt ki lehet olvasni ha az ember nem időzik el az oldalaknál. Nem a legjobb Gaiman történet, de nekem kimondottan tetszett.

Olvasd el Katamanó kritikáját!


80

A nagyobb dicséret ez esetben mégsem Gaimant, hanem az illusztrátort illeti. Bár eleinte kicsit fura volt, de hamar megszoktam a McKean egyedi stílusát: ahogyan vegyítette a fényképszerű képeket a rajzolt változatokkal, valami fantasztikus volt.

Olvasd el Chris kritikáját!


90

Ez a kötet úgy, ahogy van, épp eléggé szórakoztató és izgalmas. Gaiman megvillantja humorát, McKean nem különben (talán csak valami magyar népmese jut még eszembe, amiben ennyire lehet nevetni a farkasokon).

Olvasd el Uzseka Norbert kritikáját!


90

gy egyszerű, nem bonyolított történet. Dave McKean rajzaival együtt egy tökéletes rémmese. Stílusa, képi világa egyedi, nekem bejön!

Olvasd el Könyvmoly kritikáját!


90

Ez a mese, egy cseppet sem rendkívüli, ám igényes, érdekes, és mindenekfelett korhatár nélkül olvasható.

Olvasd el Fruzsina kritikáját!


80

A könyv illusztrációjára nagy hangsúly van fektetve, maga a történet rövidnek tűnt, talán kissé kidolgozatlannak is, de a rajzok egyedisége teljesen szerethetővé tették számomra a könyvet.

Olvasd el Ancsa kritikáját!


100

Aludtam egyet a könyvre. Nem volt nyugodt álom. De másnap a tanulságok szükségszerű, lassú megemésztésének végén éreztem, hogy tápláló anyagok jutottak agyam kevésbé intellektuálisan mérlegelő részeibe.

Olvasd el [anonim szerző] kritikáját!


100

A történet igazi Gaimanes rémmese, ahogy már megszokhattuk az írótól a sztori valahogy sötét hangulatú. Ugyanakkor itt is előjönnek a már Gaimantől megszokott csavarok, és a humor is.

Olvasd el Gigi kritikáját!


90

Bizarr, érdekes képregény-rémmese, aminek igazán a fényes lapokon megjelenő színes és mozgalmas, egészen egyedi illusztrációk adnak jó és élvezetes hátteret. De nekem az ötlet is tetszett, és kicsit feszültségben is tudott tartani.

Olvasd el PuPilla kritikáját!


 

Te is írtál már erről? Klikk!

Linkparnereink: miner.hu | konyvkukac.freeblog.hu | Amadea blogja | Olvasokkk! | zakkant olvas | Keményfedél | *DuDuS* olvas | Könyvélmény-beszámoló | Könyvgalaxis | Bibliotéka | Csillagpor könyvsarok | Könyvesem | jeges-varga | Juharfa | Annamarie irkál | Nani & Zitus | Könyvekkel suttogó | Bridge olvas | könyvmoly blog | FFG BooK | Könyvek az életemből | Könyvkritikák | picurka olvasmányai | memoir könyvei | Gigi olvasmányai | Rita olvas | Zenka szerint a könyvek | Freeblog Könyv | Footer.hu - Kulturális magazin | PillowBook | Olvasószoba | Könyvvizsgálók | Könyvespolc | Kortárs irodalom | Világirodalom | eMBé virtuális könyvespolca | Agave Könyvek | Mindenki hajtogatja a magáét... | Filmtrailer - Film, mozi, DVD



View in: Mobile | Standard