Nobel-díjas írók: Selma Lagerlöf

Selma Ottilia Lovisa Lagerlöf 1858 november 20-án született a Svédország nyugati felében található Mårbackában. Nagy múlttal rendelkező nemesi család gyereke, édesapja  Erik Gustaf Lagerlöf, nyugalmazott hadnagy és földbirtokos, míg édesanyja, Louise Elisabeth Wallroth gazdag kereskedőcsaládból származott. A család művelt, rendkívül vallásos, ugyanakkor a kis Selma szülei rettentően fájlalták gyerekük járási hibáját, melyet fogyatékosságként kezelnek.

Selmát 24 éves koráig magántanárok tanítják, iskolába nem jár, csupán az otthon és a földbirtok nyújtotta lehetőségeket tapasztalhatja meg. Gyerekként korához képest érettebben viselkedik, csendes, jólnevelt. Már fiatalkorában szenvedélyes olvasóvá vált, ugyanakkor megírta első verseit is, s a későbbiekben ezzel tört be az irodalmi világba. Az apai nagyanya, Lisa Maja Wennerwik által mesélt legendákat használta fel évekkel később művei megírásához. Mårbacka eladása, illetve édesapja elhalálozása mély nyomot hagyott benne.

A stockholmi Royal Women’s Superior Training Akadémián érettségizett le, később Landskronára költözött, hogy nagynénijével és édesanyjával éljen. Ugyanitt 10 évig tanít egy leány iskolában. A tanítás mellett minden szabadidejét az írásnak szentelte, 1891-ben már be is fejezte az egyik legismertebb művét, a Gösta Berling történeté-t, mely egy vagyonos nő életének meseszerű krónikája.

1894-ben ismerkedtek meg Sophie Elkan-nal, akivel szoros barátságot alkítottak ki. Ezt az ismeretséget követően, egy év múlva otthagyta a leányiskolát, nem tanított többet, s minden idejét az írásra fordította. Ennek köszönhetően adhatta ki 1897-ben az Antikrisztus csodái című könyvét. A mű rendkívül vallásos, míg a szocialista építkezést is magasztalja, s megtalálja a kettő közti kapcsot, azaz az emberszeretetet.

1901-ben jelent meg a Jeruzsálem című kötete, melyben vallásos élményekről, a parasztvilág mindennapjairól, illetve erős emberszeretetről olvashatunk. 1904-ben indultak útnak, barátnőjével, Elkan-nal Svédország rejtett titkainak felfedezésére. Az útról hazaérkezvén nekikezdett a legnépszerűbb regényének, mely a Nils Holgersson csodálatos utazásai Svédországban címet kapta. Az eleinte földrajz és történelem tankönyvnek készülő kötet azonban mindenki gyerekkorának meghatározó regényévé nőtte ki magát, melyben az írónő nagyszerűen ötvözte az információkat a szórakoztató, meseszerű elemekkel, s mely elolvasása után nemcsak földrajzi helyeket, hanem az életre nézve rengeteget megtudhatunk a természetvédelem, az ember- és állatszeretet, a vallásosság fontosságáról.

1907-ben tudomást szerzett arról, hogy mårbackai szülőháza eladó. Meg is vásárolta, viszont az ingatlant szörnyű állapotban találta, évekbe tellett a felújítása. 1909-ben elnyeri az irodalmi Nobel-díjat, tovább ír és publikál, 1911-ben irodalmi doktori címet kap, később, 1914-ben a Svéd Tudományos Akadémia tagjává választják. 1920-ban Mårbacka-ban egy újabb házat építtett, azonban barátnője, Sophie Elkan a kész házat már nem láthatja.

Selma Lagerlöf megszállottként írt egész életében, azonban a háború megviselte, keveset írt, elfáradt. Jelentek meg pacifista publikációi, de a szépirodalmat hanyagolta. Utolsó írása a háromkötetes, dokumentumokban igencsak gazdag visszaemlékezései voltak. 1940-ben a Szovjetunió által megszállt Finnországot az irodalmi Nobel-díjként kapott aranyérmét elküldve szerette volna segíteni. Az ország megköszönvén segítőkészségét visszautasította.

Selma Ottilia Lovisa Lagerlöf 1940. március 16-án halt meg.