Korunk legnagyobb japán írójának, Haruki Murakaminak 1Q84 című könyve igazi útmutató a 21. század embere számára. Irodalmi berkekben (például a Washington Post szerint) a tavalyi év legjobb könyvének számít a trilógia. Valóban lebilincselő kötet a szeretet fontosságáról, önfeláldozásról, elhivatottságról, sikerről, a mindennapok problémái miatti tépelődésről, s végül, de természetesen nem utolsó sorban: a titokzatos, és létüket homály fedő kis emberekről.
Újra kiadták az Agavénál Gaiman híres novelláskötét, a Tükör és füstöt. Fantasy, horror, sci-fi. Humor, irónia, mese és erotika. Mindez görbe tükrökben ábrázolva, jó sok füsttel fűszerezve. Ez a kötet egy válogatás az író több éves munkásságának gyümölcseiből, nem csak novellákat, hanem verses műveket is tartalmaz. Minden egyes benne szereplő alkotásban az író, a tőle megszokott módon, egy teljesen más nézőpontból mutat meg egy történetet.
Christopher Tolkien 1983 és ’96 között egy tizenkét kötetes sorozatban tette közzé apja teljes epikus hagyatékát a maga töredékes, többváltozatú formájában, rengeteg elkülönített magyarázó, értelmező szerkesztői megjegyzéssel kísérve. E sorozat első két kötete az Elveszett mesék könyve, amely a tolkieni mitológia első változatának elbeszéléseit, a később világhírűvé vált történetek alapváltozatait tartalmazza: a kiindulópontot, a kezdeti lépéseket.
Jonathan Stroud angol író, legismertebb fantasy regénysorozata az ötletgazdag, lebilincselő Bartimaeus Trilógia, mely egy vicces, kissé beképzelt dzsinnről és az őt megidéző varázsló kalandjairól szól. A sorozat első kötete a A Szamarkandi Amulett, melynek kiadási jogát harminckét országban adták el, az Amerikai Könyvtárosok Szövetsége pedig 2004-ben a fiataloknak ajánlott legjobb tíz könyv közé választotta. Itthon az Animus kiadó gondozásában jelent meg.
Emelje fel a kezét, aki nem gondolkozott már azon, milyen is lehet a világvége, vagy éppen mikor következhet be? Nos, az Elveszett próféciák mindezekre választ ad azok számára, akik kicsit el szeretnék engedni a valóságot, és magukat kevésbé komolyan véve szeretnék megmosolyogni az Apokalipszis körüli izgalmakat. Neil Gaiman és Terry Prachett közös műve nem ad okot a fantázia hiányától való szenvedésre, van ebben minden amit egyszer csak el lehet képzelni.
Suzanne Collins regényében a lelki folyamatok, az izgalom és a taktikázás dominálnak. Az éhezők viadalában 24 kiválasztott vesz részt a nevelő jellegű, életre-halálra szóló küzdelemben. Az alaptörténet ugyan nem az írónő fejéből pattant ki először – korábban a Battle Royalban már találkozhattunk hasonlóval -, és a footer.hu is fenntartással fogott neki a könyvnek, de aztán pozitívan csalódtak. Klikk a kritikáért.
