A francia, nagy mértékben humanista író Robert Merle ezen könyve már címe miatt is roppant érdekesnek igérkezik, ezt az érzést pedig csak fokozza az a rövid ajánlás, mellyel az első fejezet előtt találkozhatunk és mely végén egy költői kérdéssel utal arra, hogy kötete – az elsődleges szempontot tekintve – olyan emberek számára íródott, akik parancsra gyilkolnak. Ugyancsak érdekes megemlíteni itt, hogy ezen embereket „áldozatoknak” titulálja.
Sztálingrád ostroma a második világháború fordulópontja, az egyik legvéresebb csata a szemben álló felek között. Sven Hassel regénye a vereséget szenvedő német front színfalai mögül mutatja be a harcot. Vér, égő hús szaga és dermesztő hideg, terror mindkét oldalon. Katonák, orvosok, civilek, mind-mind az őrület határán… de a dán író néhol meglehetősen fura mód írja le a történteket. Olykor talán háborúhoz nem illő fura módon?!
Srapnel: repeszgránát; azonos nevű angol ezredes által feltalált lövedék; több fajtája ismert (pl. srapnelgránát); az egyik legfontosabb élő célpont ellen használt lövedék a második világháborúban… Második világháború: a XX. század irodalmának és művészetének egyik meghatározó témája, több száz háborús élményeket feldolgozó regény… William Wharton műve most először magyarul. Saját háborúján alapuló őszinte vallomása mélyre talál, mint a srapnel.
A normandiai partraszállás döntő jelentőségű volt a II. világháborúban. Sven Hassel német szemszögből mutatja be a háborúnak azt a szakaszát, amikor a szövetségesek, a francia ellenállás hathatós segítségével, visszaverték a németeket, és kiűzték őket a fővárososból. Az Eltörölni Párizst! vegyes érzéseket hagy az emberben. A második világháborúról már sokan írtak, és láttuk a német oldalát is a frontnak. Úgy viszont, ahogy azt Sven Hassel leírja, még soha.
Egy észak-afrikai katonai büntetőtáborban különös kegyetlenséggel bánnak a fogvatartottakkal. Ray Rigby regénye öt olyan emberről szól, akik a front helyett a sivatagi büntetőtábort választották – akarva vagy akaratlanul. Sorsuk a tábor területén bármennyire is tragikus, az olvasó nem tud azonosulni egyikükkel sem: McGrath és Bartlett antipatikus csavargók, Bokumbo és Roberts nincs eléggé kiemelve, Stevens pedig… hát ő sem főszereplő. Akkor a smasszerek?
Az 1953-as Csatakiáltás Leon Uris első regénye, a Csendes-óceán szigetein harcoló amerikai katonáknak állít emléket. A könyv főszereplői a san diegói kiképzőtábort követően Új-Zélandra utaznak, ahonnan a guadalcanali, tarawai és saipani csatákban vetik be őket. Ezek voltak a csendes-óceáni harcok egyik legfontosabb csatái. A hadműveletekben maga a szerző is részt vett, személyes tapasztalatait a regénybe is belecsempészte.
Gróf Claus Philipp Maria Schenk von Stauffenberg a XX. századi német történelem egyik legnagyobb alakja. A német ezredes vitte be a bombát 1944 július 20-án Adolf Hitler főhadiszállására. Ő vezette azt az összeesküvést, amely a Führer hatalmát volt hivatott megbuktatni. Ernst Ludwig Bock regénye egy hiteles beszámolója az akkori történelmi eseményeknek.
Emánuel, a zsidó boltos fia hosszú idő után tér haza ismét, s az első percekben nagy az öröm a szülői háznál: lám, a tékozló fiú hazatért. Aztán lassan, fokozatosan köddé válik ez az öröm. A fiú nem apját-anyját látogatja meg először, hanem a hegyekben élő szénégetőket és pásztorokat, hogy a segítségüket kérje, a falut készítsék elő a Megváltó jövetelére. A falubelieknek nem tetszik a dolog – és joggal.
A történet látszólag egyszerű: Cacciato közlegény megszökik a frontról, a szakasz pedig utánaered. Dezertálása előtt azt mondta, Párizsba megy. Gyalogosan, Vietnámból. De számomra rögtön az első oldalak után kiderült, hogy ez nem az a fajta háborús könyv. A szereplők viselkedése, a párbeszédek, a hangulatébresztés módszerei, a körülmények ismertetése és a tájleírás eszközei valósággal a szemem [...]
