A Karla-trilógia első része hazánkban már a harmadik kiadást éli. Az Árulás most a filmváltozat címéhez igazodva jelenik meg Suszter, szabó, baka, kém címmel. John le Carré híres, 1974-es regénye egy valós történetet dolgoz fel. Kim Philby árulását maga a szerző is érintettként élte át, hiszen az 1950-es években, a Philby elleni nyomozás idején már a hírszerzésnek dolgozott. Szépirodalmi szintű szórakoztatás és hiteles korkép a hidegháborúról.
A Csapda a Karla-trilógia harmadik, befejező része. John Le Carré ’79-ben írta, de magyarul csak most jelent meg az Agave Kiadó gondozásában. George Smiley már visszavonult a Köröndről, de két, látszólag egymástól teljesen független esemény ismét visszahozza őt a porondra: az egykori szovjetellenes disszidensek vezetőjét Londonban lelövik, miközben Párizsban egy özvegy orosz asszony hihetetlen ajánlatot kap Moszkvából. Smiley sejti az összefüggéseket.
A kémtörténetek mestere, John le Carré harmadik regénye az angol kortárs irodalom egyik legnagyszerűbb alkotása. Ez az 1963-ban született regény hozta meg a hírnevet az író számára, aki azóta a hidegháború egyik leghitelesebb megrajzolójává vált az irodalomban. Le Carré, polgári nevén David John Moore Cornwell, maga is a brit hírszerzés ügynökeként dolgozott több mint egy évtizeden át, ami külön hitelességet kölcsönöz írásainak.
Orosz bűnügyi szervezetek, nemzetközi pénzintézetek, politika és hétköznapi emberek. John le Carré A mi emberünk című könyvében egy új hidegháborúba vezet. A szereplői nem jamesbondok, hanem hús-vér emberek, a párbeszédei és a humora még így, a 80. életévében sem veszítettek semmit csillogásukból, és az is jól szórakozik, aki amúgy kémregényt nem venne a kezébe. Őszintén: mikor voltál úgy, hogy két oldallal a vége előtt nem sejtetted a végkifejletet?
Az USA 1958-ban Nagy-Britanniába, 1961-ben pedig Olaszországba és Törökországba telepített nagy hatótávolságú rakétákat. Erre válaszolt a Szovjetunió, amikor 1962-ben rakétatelepek építésébe fogott Kubában. A szovjetek tervéről egy magasrangú kubai hivatalnoktól ellopott iratokból szereznek tudomást az amerikaiak, a felderítésben egy francia, André Deveraux segíti a tengerentúli hírszerzést. Közben meg egy átállt szovjet kém a világ legnagyobb kémhálózatát fedi fel.
Hitler utolsó reménye Die Nadel, azaz a Tű. Ő az utolsó reménye, talán az egyetlen megbízható Abwehr-kém Anglia területén, és az ő jelentésétől várják a választ arra, hogy a szövetségesek Calaisnál vagy a normandiai partoknál készülnek az invázióra. Őt kellene megtalálni Angliában. Olyan, mintha tényleg a tűt keresnéd a szénakazalban.
Az USA leköszönő elnöke órákkal azelőtt írja alá a hírhedt washingtoni politikai manipulátor vitát kavart kegyelmi kérvényét, hogy távozik a Fehér Házból. A CIA persze nyomást gyakorol rá a saját eszközeivel. Az éj leple alatt kicsempészik a hírkedt manipulátort az országból, új identitást és lakóhelyet biztosítanak a számára, majd kiszivárogtatják a hollétét. És várnak. Vajon ki akarja megölni a manipulátort?
A harmadik (világ)háború elkezdődött. Terrorszervezetek és titkosszolgálatok vívják egymás ellen, de nem úgy, ahogy arról az esti híradóból értesültünk. A harc sokkal komplexebb, a két fél az egyik oldalon szövetkezik, a másikon egymásra vadásznak. A labirintus így persze egyre kuszább lesz, adott pillanatban az útvesztőben mindkét fél eltéved. Lehet, hogy ilyesformán alakult ki szeptember 11 is?
Frederick Forsyth ismét bizonyítja, hogy mindent tud a haditechnikáról, a lenyűgöző vadászrepülőgépekről, a titkosszolgálatok munkájáról, és a sok szálon futó cselekmény során változatos emberi sorsokat mutat fel. A történet során valóságos szereplőkkel is találkozunk (George Bush, Margaret Thatcher, Szaddám Husszein), mint ahogyan az iraki csodafegyverről is keringtek hírek az Öbölháború idején.
Peter Miller oknyomozó újságíró azért áll meg az autópályán, mert meghallja a rádióból a hírt, miszerint Kennedy elnök merénylet áldozata lett Dallasban. Pedig ha nem állt volna meg, nem veszi észre a száguldó mentőautót,nem ered az ügy nyomában egy új sztori reményében , nem szerez tudomást egy öregember öngyilkosságáról, nem kezd el nyomozni egy volt SS-százados után – és nem születik meg Az Odessa-ügyirat. Bevallom, én örülök, hogy Peter Miller német újságíró bekapcsolta a rádiót 1963 november 23-án.
