Tim Davys világában a plüssállatok uralkodnak, de számomra az még mindig nem világos, hogy miért ez a kombináció: egy krimi szereplőivé plüssállatokat tenni. A történet kerek, a párbeszédek nagyon jók, a befejezés a helyén van, a szereplőket nagyon is emberi problémákkal és érzésekkel ruházta fel a szerző, de egy pillanatra sem engedi elfeledni azt, hogy itt valójában plüssállatokról van szó. Ettől aztán egy pillanatra sem tudom, hogy komolyan vegyem-e.
Gordon Zsigmond bűnügyi újságírónak sehogy nem fér a fejébe, hogyan végezhette egy tisztes polgári családból származó zsidó lány halott prostituáltként. Kíváncsiságát erősíti, hogy rajta kívül az okok senkit nem érdekelnek, a hatóságok igyekeznek eltussolni az ügyet. Nyomozni kezd, és sötét titkok mélyére ássa magát. E közben Magyarország egyre nagyobb sebességgel rohan megmásíthatatlan végzete felé. Bűn, mocsok és szenny Kondor Vilmos első krimijében.
Van egy kiégett, középkorú nyomozónk, egy felderítetlen ügy, egy eltűnt személy: a Nyomtalanul mégsem áll össze úgy, ahogy azt a felvezető ígéri. Merete Lynggaard, a csinos politikusnő 2002-ben tűnt el egy komp fedélzetéről, de a holtteste nem került elő, így nem biztos, hogy meg is halt. Az ügyet megoldatlanul zárták le, de öt évvel később, 2007-ben újra terítékre kerül. A Q-ügyosztály vezetője, Carl Mørk kapja a feladatot: járjon utána Lynggaard esetének.
Az ötödik Dexterben a világ legszerethetőbb sorozatgyilkosa új szerepbe kerül: apa lesz, új érzések rohanják meg, és miközben ő Lily Anne apukájaként ismerkedik az érzelmek új hullámával, odakint tovább arat a halál. A Dexterrel való első találkozásom hagyott némi ürességet maga után: az előzményekre kevés utalás történik, s azok ismeretének hiányában bizony vannak üres járatú mozzanatok a könyvben. Szerencsére Dexter humora eredeti, ez viszi előre a sztorit.
A hazugság csapdájában (2008) Michael Connelly 2005-ben elindított Mickey Haller-sorozatának a második regénye. A sorozat főszereplője a fiatal és laza, ám tehetséges ügyvéd, aki egy Lincoln hátsó ülésén berendezett „irodából” intézi ügyeit. Ezúttal – miután örökli meggyilkolt kollégája praxisát – egy hollywoodi filmmogul védőjeként kell megbizonyosodnia arról, hogy az igazságszolgáltatás nem mindig és nem feltétlenül az igazságról szól.
A halott ékszerész ügyében nyomozva Maigret felügyelő egy új arcát is megmutatja: fegyvert ránt, akcióba lendül, ököllel esik neki az egyik gyanúsítottnak – ám összeségében ugyanúgy oldja meg a rejtélyt, mint azt korábban is szokta, vagyis kérdez, megfigyel, gondolkozik és a végén rámutat a tettesre. Kár, hogy Georges Simenon ebbe a folyamatba kevés bepillantást enged. Az olvasót azonban kárpótolja a szerző utánozhatatlan stílusa, és a regény hangulata.
Az Animus Kiadó 2011 végén újabb kiváló darabbal jelentkezett a Skandináv Krimik címet viselő sorozat keretében: Karin Alvtegen Árnyak című regénye – ahogy azt már a svéd írónőtől megszokhattuk – nem a klasszikus krimik vonalát erősíti, hanem a lélektani krimi területére kalauzolja az olvasókat. Alvtegen hősei hétköznapi emberek, akik képtelenek megbirkózni saját gyengeségeikkel, és óhatatlanul is a bűn sötét poklába sodorják életüket.
A gyilkosnak nincs arca nem a szokásos Skandináv Krimik sorozatban jelent meg, ám ettől még igazi skandináv krimi. Henning Mankell a regény cselekményét 1990-be helyezte, éppen abban a korba, amikor még nem volt mobiltelefon, a rendőrök munkáját nem segítette csúcstechnológia, és a nyomozók csak a megérzéseikre hagyatkozhattak. Abba a korba, amely az újjászülető Európában menekültek áradatát szülte, s a svéd társadalom mélyén egy változás vert gyökereket.
2011 őszén megjelent magyarul Harlan Cobentől a Myron Bolitar sorozat kilencedik kötete. A címe: Vér a véremből. A világhírű krimiíró újabb gyöngyszemet alkotott a rajongói gyönyörűségére. A lebilincselő stílusú regény aktuális témákat dolgoz fel, már a borítón beszédes idézet fogadja az olvasót: „Minden hibás döntésnek ára van…” A könyvet a Jaffa kiadó adja ki. A sorozat tizedik része már megjelent angolul, reméljük nemsokára magyarul is olvashatjuk.
Jóllehet számos regényt és elbeszélést írt, Robert Bloch neve 1959-ös alkotásával, a Pszichoval fonódott össze. Az addig – Lovecraft-tanítványként – jobbára a horror és sci-fi műfajában alkotó amerikai szerző regénye úttörőnek számít a pszichokrimi műfajában: az elsők között helyezte előtérbe a bűnös torz lelkivilágának ábrázolását. A könyv alapján Hitchcock készített nagysikerű filmet, ami némiképp elhomályosította Block regényének népszerűségét.
