Pontosan 200 évvel ezelőtt, 1812 febuár 7-én született a viktoriánus kor legnagyobb regényírója, Charles Dickens. Az angol nyelv egyik legkiválóbb művelőjeként számon tartott szerző témái ma is aktuálisak, emberi tulajdonságaink elfogadásáról szólnak, negatív jellemünk változtatásához nyújtanak erős impulzust. A 21. század tisztességtelen világában pálmafás szigetként jelenik meg szemünk előtt Dickens erkölcsi értékekkel telített világa. De honnan indult ő?
160 éve született a román irodalomtörténet legnagyobb drámaírója és egyik legfontosabb írója, Ion Luca Caragiale. Színész házaspár gyerekeként született, a fővárosban a nagybátyja is színiiskolát működtetett, Caragiale itt tanult mimikát és szónoklatot. Verseit titokban írta, irodalmi debütálása előtt a Prahova megyei bíróságon írnokként-, majd nagybátyja színházában súgóként dolgozott. Tagja volt a Junimea-nak, a korszak legnagyobb irodalmi mozgalmának.
Sir Arthur C. Clarke az Űrodisszeia-tetralógia szerzője, az angolszász science-fiction irodalom ikonikus alakja, december 16-án lenne 94 éves. Rendkívül hosszú, kilencvenegy éves élete alatt nemcsak a sci-fi irodalom területén alkotott kiemelkedőt, hanem a filmvilágban is nyomot hagyott forgatókönyveinek köszönhetően. Emellett tudományos munkássága is jelentősnek mondható, hiszen néhány általa kidolgozott elméletet ma is használnak a gyakorlatban.
John Steinbeck, a Kedves csirkefogók és az Érik a gyümölcs szerzője 1962-ben kapta a legrangosabb irodalmi díjat, ő azonban úgy érezte, hogy a Svéd Akadémia döntése nem jogos, és a stockholmi ceremónián azt mondta, hogy egy írónak az a feladata, hogy előremozdítsa az emberi szív és szellem nagyszerűségét. Hozzátette: az az író, aki nem hisz abban hogy az ember tökéletesíthető, nem szentelheti magát az írói hivatásnak, nincs helye az irodalomban.
Amikor sir Winston Churchill nevét hallja, az emberek többségének vélhetően a neves angol politikus jut eszébe, aki többször volt brit miniszter és miniszterelnök, akit a második világháború egyik kulcsfigurájaként és a XX. század egyik legkiemelkedőbb politikai személyiségeként tartanak számon. Azt már feltehetően kevesebben tudják, hogy Churchill igen termékeny szerző volt, történetírói munkásságáért pedig 1953-ban elnyerte az Irodalmi Nobel-díjat.
Gabriel García Marquez az első, és máig egyetlen kolumbiai író, akit a legrangosabb irodalmi díjjal tüntettek ki. A ma 84 éves latin-amerikai író nincs híján a humorérzéknek, bár regényeit szerte a világon olvasói és kritikusai nagyon is komolyan veszik és értékelik. Világszerte népszerű, volt már arra is példa, hogy azt hitték, ő Kolumbia elnöke. 2009-ben bejelentette, hogy nem ír többet, ám tavaly híre kelt annak, hogy befejezett egy újabb könyvet.
Kertész Imre a magyar irodalom eddigi egyetlen Nobel-díjas írója. Zsidó családban született Budapesten 1929-ben, 15 éves volt, amikor Auschwitzba majd Buchenwaldba hurcolták. A lágerek felszabadítása után, 1945-ben tért haza. Első regényét, a Sorstalanságot saját tapasztalatai alapján írta meg. A trilógiává érett történet első kötete a holokausztot egy zsidó kisfiú szemszögéből mutatja be. 2002-ben a regényért irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták.
Leghíresebb alkotása A Forsyte Saga regényciklus, melynek fő ihletője a polgári világkép és értékrend felbomlása. A világhírűvé vált, Nobel-díjjal is elismert írónak van jó néhány egyéb jelentékeny műve is – hisz drámái, költeményei sem elhanyagolhatóak – mégis, „A Forsyte Saga” az, ami leginkább ismertté teszi alkotóját a nagyvilág számára. Színpadi műveit az egész világon játsszák, G.B. Shaw mellett korának legdivatosabb drámaírói közé tartozott.
A gyerekkorunkból ismert kicsi Niels megalkotóját, Selma Lagerlöföt 1909-ben tüntették ki irodalmi Nobel-díjjal. Ő volt az az első nő, aki ezen díjjal büszkélkedhetett, s melyet „magasrendű idealizmusa, élénk képzelete és szellemi érzékenysége elismeréséül” kapott. Tény, hogy képzeletének semmi sem szabhatott határt, ugyanakkor vallássosságának köszönhetően alkotásait egyfajta spiritualista jellemzővel ruházta fel, míg ő maga sose vált spiritalistává.
Ő a kritikai realizmus hagyományainak kiteljesítője, a polgári humanizmus egyik utolsó kiemelkedő képviselője. A polgári kilátások lezárulásának legnagyobb polgári megfogalmazója, s egyben a XX. századi széppróza egyik legnagyobb, már életében klasszikussá emelkedett alakja. Műveinek egyik központi témája a művész helye a modern világban. 1929-ben megkapta a már korábban is remélt irodalmi Nobel-díjat első regényéért, A buddenbrook ház-ért.
