Kaarna késve érkezik a demenciával küzdők otthonáb az édesanyja halálos ágyához, és még arra sincs ideje, hogy elmerüljön a gyászban, máris kezdetét veszi az események őrült, hihetetlen sorozata. Innen pedig nincs megállás, Kaarna folyamatosan mozgásban van, és magával rántja az olvasót is, akiben felmerül a kérdés: mi is ez a regény tulajdonképpen? Detektívregény? Pszichotriller? Krimi? Sci-fi? Vagy mindezek együttese?
A Berlinben élő, hazájában börtönbüntetésre ítélt orosz újságíró 2023-ban megjelent Az Ukrajna lerohanásáig vezető út című könyvében nem csupán arra keresi a választ, hogy mi vezetett el a háború kirobbanásáig, hanem arra a több évszázados kényszerű függőségre és elnyomásra is próbál rávilágítani, amit az ukrán nép kénytelen volt elszenvedni a mindenkori orosz birodalom árnyékában.
Rakovszky Zsuzsa legújabb, tizenegy elbeszélést magába foglaló kötetében a családon belüli dinamikára, a gyermek-szülő kapcsolatokra épülő felnövéstörténetekre fókuszál. Olyan – az emberi léthez hozzátartozó – eseményekről ír, amelyek a normalitástól való távolodást szemléltetik. Joggal merül fel a kérdés: mit is nevezünk normális életmódnak?
Thomas Berger regénye, amely 1964-es megjelenésekor nem aratott különösebben nagy sikert, de amelyet ma már több helyen is minden idők legjobb western regényei közé sorolnak, sajátos képet fest az egykori amerikai határvidékről. A regény narrátora, Jack Crabb 111 éves korában, egy idősek otthonában meséli el élete történetét onnan kezdve, hogy 1852-ben a szekérkaravánjukat megtámadták a csejennek egészen a Little Bighorn-i csatáig, amelyben Custer oldalán vett részt, s mint mondja, ő volt Custer csapatának egyetlen túlélője.
Március 18-án, a világpremierrel egy időben magyarul is megjelent Az Éhezők Viadala előzménye, Az aratás hajnala. A rajongók, noha még nem is vehették kézbe a legújabb regényt, máris azt találgatják, vajon ír-e még Suzanne Collins újabb Az éhezők viadala-regényt a jövőben. Az írónő szerkesztője, David Leviathan a Varietynek elmondta, hogy Collins valószínűleg nem fog folytatást írni a trilógiához.
Barbara Kingsolver az opioidválságról akart regényt írni, de nem tudta, hogyan meséljen a Nyugat-Virginiát különösen érintő krízisről úgy, hogy az olvasókat is érdekelje a történet. Aztán egy angliai könyvturné alkalmával olyan panzióban szállt meg, ahol korábban Dickens is élt és alkotott (és ott írta a Copperfield Dávid egy részét), és ez jelentette számára az ihletet. Rájött, hogy Dickenshez hasonlóan neki is a gyereket kell megszólaltatnia, hogy egy érintett mesélje el ezt a sztorit.
Lana Bastašić kötete súlyos és fájdalmas emlékeztető arra, hogy nem csak a fizikai bántalmazás fáj. Sőt, talán az fáj legkevésbé a kötetben megjelenő bántalmazási formák közül. A bántó, megalázó megjegyzések olykor ugyanolyan erővel sújtanak, mint egy csattanó derékszíj.
Lisa See regényének központi alakja egy zárt közösségben élő fiatal lány, aki, miután házasságon kívüli gyermeket fogan, nem tud megbirkózni az ilyenkor megszokott eljárásokkal. Bár azt hiszi, hogy a legerősebb érzés benne a szégyen, rádöbben, hogy létezik ennél erősebb érzelem is a szívében, az, amelyet a gyermeke iránt érez.
Az Olvasóteremben a szó szoros értelmében lapozhatsz bele a könyvbe. Csak egy klikk, és pont olyan érzésed lehet, mintha magát a könyvet lapoznád. Próbáld ki!
Muna mintha folyton saját magának állítana akadályokat, hogy ne tudjon felelősségteljes felnőttként élni. Mégsem tudtam őt ezért hibáztatni – miközben valószínűleg nagyon dühös lennék, ha mindez egy hozzám közel álló emberrel történne.
