Tovább
Rubin Eszter: Árnyékkert (Jaffa, 2019)
Kritika
|
100

Rubin Eszter: Árnyékkert

Rubin Eszter harmadik regénye egy jelentős , fordulatos, mély és pszichológiailag is precíz olvasmány, amely olyan mértékben hat az olvasóra, amilyen mértékben az hajlandó őszinte lenni. Kendőzetlenül tárja fel mindazokat a kapcsolati játszmákat, amelyek egy boldogtalan élet alapjait teremtik meg, és végső soron nem nevez meg tetteseket és áldozatokat, hiszen minden felnőtt felelős azért a helyzetért, amiben van.

Tovább
Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol (Jelenkor, 2019)
Kritika
|
60

Jón Kalman Stefánsson: Menny és pokol

Jón Kalman Stefánsson regénye egy igazi különlegesség. Írói stílusa, a regény környezete és a szereplők mind hozzá tesznek ahhoz, hogy az olvasónak egy olyan élményben lehessen része, amelyet máshol nem tapasztalhat meg. A gyönyörű és vad táj oldalról oldalra elevenedik meg előttünk, a viharos tenger pedig oly lassan zár körbe, hogy észre sem vesszük: nincs menekvés.

Tovább
Konrád György (1933-2019) Fotó: MTI
Portré

In memoriam Konrád György

A Kossuth- és Herder-díjas Konrád György 1933-ban született Debrecenben. A kommunista rendszerben a belső emigrációt választotta, a rendszerváltás után “világszerte befolyásos értelmiségivé vált”, ahogyan azt nekrológjában a Frankfurter Allgemeine Zeitung is kiemelte. Műveit több mint tíz nyelvre fordították le világszerte.

Tovább
Michael Connelly: Feslett szőke (Könyvmolyképző, 2019)
Kritika
|
100

Michael Connelly: Feslett szőke

Akik olvasták a Bosch-széria előző két kötetét, azok emlékezhetnek, hogy Bosch azért került a Hollywoodi Rendőrörs Gyilkossági Osztályára, mert valamikor a múltban nem éppen szabályszerűen járt el, amikor elkapta a Dollmakerként elhíresült sorozatgyilkost. Értsd: lelőtte, amikor az egy gyanús mozdulatot tett. Kiderült, hogy nem a fegyveréért nyúlt. A Feslett szőke cselekményének idején az is kiderül, hogy a gyilkosságok folytatódnak, és Boscht azzal vádolják, hogy nem a Dollmakert lőtte le.

Tovább
David Grann: Megfojtott virágok (Bookline, 2019)
Kritika
|
100

David Grann: Megfojtott virágok

Az 1920-as években viszonylag rövid idő alatt több vagyonos oszázs indián is gyilkosság áldozata lett Oklahomában. A helyi hatóságok és az érintettek által felbérelt magánnyomozók eredménytelen kutakodását követően 1925-ben a Nyomozó Iroda (a későbbi Szövetségi Nyomozó Iroda, vagyis az FBI) vette kézbe az ügyet. David Grann könyve az amerikai bűnüldözés legsötétebb fejezetébe enged bepillantást.

Tovább
James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán (Park, 2019)
Kritika
|
100

James Fenimore Cooper: Az utolsó mohikán

J. F. Cooper nagy hatást gyakorolt „egymástól olyannyira különböző írók egész sorára, mint például Sand, Melville, Balzac, Joseph Conrad és D. H. Lawrence. Befolyása annak ellenére sem csökkent, hogy felrúg szinte minden modern és posztmodern elvet” – írja John McWilliams. Abban, ahogyan a világ az amerikai indiánt mint típust látja, egyetlen írás sem játszott akkora szerepet, mint Az utolsó mohikán. Indokolt volt tehát csonkítatlan, friss újrafordítása és a teljes szövegnek a magyar olvasó elé tárása.

Tovább
Kováts Judit: Hazátlanok (Magvető, 2019)
Kritika
|
100

Kováts Judit: Hazátlanok

„Én csak néztem értetlenül, mert addig a pillanatig soha nem gondoltam Kingára magyarként, Jarinkára szlovákként, magamra németként” – fogalmazza meg Lilli Hartmann, Kováts Judit legújabb regényének főszereplője a szállóigeszerű mondatot. Ez pedig az „a pillanat”, amikor a Benes-dekrétum kollektív bűnössé kiált ki minden Csehszlovákiában élő németet és magyart. És amikor Európában végre béke van, egy népcsoportnak folytatódik a kálváriája…