Tovább
Szöllősi Mátyás: Fóbia (Helikon, 2024)
Kritika
|
100

Szöllősi Mátyás: Fóbia

Szöllősi Mátyás új regénye, a Fóbia „a család-, a bűnügyi és a lélektani regény emlékezetes ötvözete”. Az író egyikből sem akar sokat, mégis mindhárom műfaj jellegzetességeiből kapunk eleget: a főhősünkkel egyszerre válunk nyomozókká, járjuk és éljük újra a nagyszülők és szülők történeteit, s mindeközben – a bűntudattól kikészülve – próbáljuk megmenteni a kézzel fogható örökség maradékait.

Tovább
Daniel Kraus: Bálnahullás (Agave Könyvek, 2024)
Kritika
|
90

Daniel Kraus: Bálnahullás

A regény végére érve mélyet lélegeztem. Addig nem is tudatosult bennem, hogy rövideket, felszínesen lélegeztem, feszült vállal, annyira drukkoltam ennek a tékozló fiúnak. A 346 oldalt észrevétlenül hagytam magam mögött, annyira koncentráltam a történetre. Nem csak olvastam, hanem átéltem, és ez a szerző érdeme, hogy ennyire élethű környezetet teremtett.

Tovább
Táhir Hamut Izgil: Ha értem jönnek éjjel (Jelenkor)
Kritika
|
90

Tahír Hamut Izgil: Ha értem jönnek éjjel

Táhír Hamut Izgil regényét nem feltétlenül irodalmi színvonala miatt érdemes elolvasni, bár a könyv fejezetei közé ékelt, Táhír által írt hét vers, valamint a sorok közé csempészett, az ujgur kultúrára, szellemiségre, szokás- és hiedelemvilágra való utalások kétségkívül e téren is sokat hozzátesznek a kötethez. Ennél talán hangsúlyosabb a témája, különösen, hogy szinte ritkaságszámba mennek a kínai állam Hszincsiang tartományban folytatott ténykedéseiről ennyire közvetlen tapasztalatokon alapuló beszámolók.

Tovább
Caleb Azumah Nelson: Kis világok (Magvető, 2024)
Kritika
|
100

Caleb Azumah Nelson: Kis világok

A fiatal brit irodalom egyik legígéretesebb szerzőjének regényében egy ghánai fiú felnövéstörténetét követhetjük végig délkelet-Londonban. A Kis világok minden érzékre ható regény, a szöveg tele van zenei előadókkal és dalcímekkel, így tehát sejthető, hogy a szerző konkrét szándéka volt az, hogy a története hallható is legyen, a hangjegyek egyenértékűek itt a betűkkel, és ezáltal kaphatunk igazán hiteles képet arról, ami a regényben történik. 

Tovább
Bengt Jangfeldt: Mi és ők. Az orosz eszme története (Helikon, 2024)
Kritika
|
90

Bengt Jangfeldt: Mi és ők. Az orosz eszme története

Jangfeldt az orosz eszme kialakulását Nagy Péter cár 1672–1725 közötti uralkodásától kezdődően vizsgálja: ez egy olyan vízválasztó volt az orosz történelemben, amely egyfajta viszonyítási pontot jelentett a birodalom későbbi vezetői számára. Nagy Péter nyitása a nyugati eszmék irányába, az államszerkezetet és a társadalmat egyaránt átható, nem egy esetben brutalitással érvényre juttatott reformjai jelentősen megváltoztatták Oroszországot, és ezáltal a Nyugathoz való viszonyát, megteremtve ugyanakkor egy olyan dualizmust az orosz tudatban, amely talán egyetlen más népre vagy országra sem volt jellemző

Tovább
Jón Kalman Stefánsson: Árkok ​az esőben (Jelenkor, 2024)
Kritika
|
100

Jón Kalman Stefánsson: Árkok ​az esőben

Gyakran mondom Stefánsson nyelvezetére, hogy már szinte versszerű. Talán a meseszerű találóbb kifejezés lenne, mert bennem pontosan azt az érzést ébreszti, mint mikor gyerekként mesét hallgattam. Mert tulajdonképpen az egész kötet, és vele együtt Stefánsson teljes irodalma egy hosszú mese régmúlt időkről, egyszerű emberekről és kiszámítható világról. A történeteivel szinte elringat, ha szomorú vagyok, megvigasztal, ha túlpörgök, megnyugtat, és még nem tudott olyan hangulatban és élethelyzetben találni, hogy ne tudjak a szövegre hangolódni és megpihenni benne, általa.

Tovább
Łukasz Barys: Csontok, ​amiket a zsebedben hordasz (Typotex, 2024)
Kritika
|
72

Łukasz Barys: Csontok, ​amiket a zsebedben hordasz

A történet mesélője egy nehéz sorsú családban él, a megváltás számára pedig a halál. De nem a szó szoros értelmében. Nem akar meghalni, nem szenved, nem kapunk tőle öngyilkos gondolatokat. Egyszerűen csak annak érdekében, hogy az életet megszépítse, a halottakat valamiféle piedesztálra emeli, akikhez fohászkodhat, hősökként látja őket…

Tovább
Fábián Janka: Márciusi napló (Libri, 2024)
Kritika
|
90

Fábián Janka: Márciusi napló

Karolina vágya, hogy elszenvedőjeként legyen jelen a márciusi eseményeknek, jobbára viszont csak kihallgatójává és elmesélőjévé válik a másfél napba belesűrített momentumoknak. Fábián Janka az ő szemszögét követve visz minket végig a kollektív emlékezet azon útján, amit a hazáért és a szabadságért küzdő egykori magyarok elindítottak: az első kokárda elkészülésétől egészen Jókai és Petőfi közismert barátságának megromlásáig.