1972-ben Németország másodszor rendezhetett nyári olimpiai játékokat. Az első alkalomra 1936-ban került sor, akkor a hazaiak olimpiai csapata horogkeresztes zászló alatt vonult a nagyvilág elé. 1972-ben egy másik Németország várta a sportolókat. Ezt a házigazda németek minden szinten szerették volna érzékeltetni, így például a biztonsági intézkedések is sokkal lazábbak voltak, mint legutóbb, 1936-ban. Így történhetett meg, hogy szeptember 5-én hajnali 4 óra 10 perckor a Fekete szeptember palesztin terrorszervezet nyolc tagja olyan könnyedén átjutott az olimpiai falut övező kerítésen, és behatoltak a izraeli olimpia csapat Connollystraße 31 alatti szállására. A terroristák tizenegy túszt ejtettek, ezek közül kettő rögtön az akció elején halálosan megsérült, mindketten a helyszínen haltak bele a sérüléseikbe. A többiek a repülőtéren hunytak el a rendőrök és a terroristák között kirobbant tűzharc során.
Az izraeli vezetés alig néhány héten belül eldöntötte, hogy mi a legalkalmasabb válaszlépés a Fekete szeptember támadására. A Moszad egy öttagú csapatot küldött Európába egy listával és temérdek pénzzel. A feladatuk: likvidálni azt a 11 arab terroristát, akik a gyanú szerint a müncheni merénylet értelmi szerzői voltak. Az öt Moszad-ügynök hivatalosan minden kapcsolatot megszakított a Moszaddal és Izraellel, az akció során szinte teljesen szabad mozgásteret kaptak. A megtorló hadjáratot a legfelső vezetés fejbólintása mellett indították el, Golda Meir miniszterelnök-asszony is tudott az akcióról.
A regény az öt Moszad-ügynök európai akcióját meséli el, Avnerrel a főszerepben. Ő az, aki 1981-ben elmesélte az írónak az izraeli terroristaellenes kommandó tevékenységét. Hamis útlevelekkel érkeztek Svájcba, elsőre ez lett a bázisuk. A Moszadtól a számlákra utalt pénzen kívül semmilyen segítséget nem kaptak, ők maguk kellett felkutassák a célpontokat, informátorokra tegyenek szert, megszervezzék a merényletet, végrehajtsák azt és eltűntessenek minden nyomot. Azt még odahaza, Izraelben világossá tették számukra: ha valahol lebuknak, Izrael letagadja, hogy ismerné őket.
Avner különös, gyerekkori kapcsolatának köszönhetően léptek kapcsolatba a Le Grouppal, egy francia szervezettel, amelyet Louis és Papa irányítottak, és egész Európára kiterjedő hálózattal rendelkeztek. A franciák információt árultak, és soha nem kérdezték, hogy az mire kell, ha kellőképpen megfizették őket. A Le Group információi sorra pontosnak és megbízhatónak bizonyultak, Louis és Papa segítségével – ha lassan is, de biztosan – sorra végeztek az arab terror értelmi szerzőivel. 1974 májusában Londonban azonban kiderült, hogy ők sem sebezhetetlenek, és innentől egyre nehezebbé vált a küldetésük. Ráadásul az örök kérdés, miszerint a hasznára válik-e egyáltalán a terrorizmus elleni harcnak az ő akciójuk, egyre mélyebb morális válságba sodorta a kommandót.
Az izraeli antiterrorista csoport igaz története nem okozhat csalódást. A szerző hihetetlen precizitással járta körül a történteket, archívumokban turkált, az alvilágban is jártas informátorokat kutatott fel, több információt is leellenőrzött, mielőtt papírra vetette volna. A könyv egyszerre regényes elbeszélése a 70-es évek történéseinek, és hiteles dokumentációja a Moszad megtorló akciójának. Ha valaki csak a száraz adatokat várja a könyvtől, az csalódni fog, helyenként ugyanis úgy ír a magyar származású, Kanadában élő író, mintha egy kitalált kémregényt vetne papírra. Ha viszont egy Forsyth-féle kémregényre számít az olvasó, úgy szintén csalódás éri, mert ez annál több. Ha egyszerre szeretnél izgalmas kémregényt és hiteles dokumentumregényt az 1972-es müncheni olimpiai merénylet elkövetői ellen végrehajtott bosszúhadjáratról, akkor a Megtorlás éppen neked való.
A könyv második kiadásban a Partvonal Kiadó gondozásában került a könyvesboltokba 2006-ban. A könyv alapján Spielberg nagysikerű filmet forgatott, amelyet 5 Oscarra is jelöltek.