Kondor Vilmos: Budapest romokban

Írta : Kondor Vilmos
Eredeti cím : Budapest romokban
Kiadó : Agave Könyvek
Recenzált kiadás éve : 2011
Terjedelme (oldalszám) : 272
60
Vidd hírét!
 
 

Ezt is megértük, gondoltam, a populáris magyar irodalom végre kitermelt magából egy olyan detektívregényekre szakosodott írót, aki a klasszikus amerikai műfaj sajátosságainak magyar valóságra való adaptációjára vállalkozott. Gyors utánajárást követően kiderült, a négy kötetet jegyző Kondor Szegeden járt egyetemre, majd Párizsban a Sorbonne-on vegyészmérnöki diplomát szerzett, majd visszatért Magyarországra. Jelenleg egy nyugat-magyarországi gimnáziumban tanít matematikát és fizikát. Feleségével, lányaival és kutyájával egy Sopron melletti kis faluban él. Kerüli a nyilvánosságot, interjút ritkán ad, azt is csak emailben, s mindösszesen három fekete-fehér kép kering róla. Emiatt több fórumon is megkérdőjelezték, hogy egyáltalán létező személyről van-e szó. Ennél a rövid életrajzi leírásnál több nem található az interneten az szerzőről. Egy interjújában viszont határozottan cáfolta, hogy álnéven írna.

A javarészt a Horthy-korszakban játszódó, Gordon Zsigmond bűnügyi zsurnaliszta kalandjairól szóló regényeivel a nemzetközi piacra is betört, hisz az első részt, a Budapest noirt olaszra, németre, hollandra, lengyelre és franciára is lefordították. Szóban forgó regénye, a Budapest romokban, a sorozat negyedik darabja már a második világháború utáni Budapesten játszódik. Előrebocsátom, hogy ez az első Kondor-kötet, amelyet olvastam, nincs összehasonlítási alapom, habár tisztában vagyok az előző részek cselekményeivel.

Amint kézhez kaptam a könyvet, rögvest a hátoldalát futottam végig. 1946 nyarán véres merényletet követnek el a Teréz körúton, a rendőrség a Vörös Hadsereg segítségével kezd nyomozásba. Gordon Zsigmond újságíró közelről igyekszik követni az eseményeket, tényfeltáró munkáját azonban egy titokzatos figura nehezíti, aki mindig előtte jár egy lépéssel. A rendőrség közben sorra tartóztatja le Budapest legismertebb bűnözőit, akik egy vonásban mutatnak hasonlóságot, különféle praktikák által szerzett vagyonuk nyomtalanul eltűnt. Gordon az eltűnt pénzek nyomába indul, nyomozásában egy fiatal amerikai ügyvéd segíti.

A rövid összefoglaló kellőképpen felcsigázta az érdeklődésem. Azonban a dinamikusan induló regény a kezdeti izgalmak után sokat veszít a lendületből, és egy idő után azon kapja magát az olvasó, hogy Gordon Vilmossal kéz a kézben keresi a bűnügyet, amit felgöngyölíthetne, de sehogy sem akad a nyomára. Azazhogy a bőség zavarában szenved: a tehetséges jazz-zongorista börtönbeli öngyilkossága, a budapesti alvilágot kezében tartó szovjet tiszt viselt dolgai, vagy a vöröskatonákra géppuskával vadászó legényegyleti tag ügyében akar tisztán látni az újságíró? Fejezetről-fejezetre haladva kénytelen voltam emlékeztetni magam az összefoglalóban olvasottakra, ugyanis a nagy budapesti zűrzavarban kénytelen-kelletlen eltévedtem. Az volt érzésem, hogy maga Gordon sem tudja igazán mit keres. Ráadásul az idősíkok váltakozása még követhetetlenebbé teszi az eseményeket.

A vérbeli izgalmak hiányát számomra feledtette a kitűnő, hiteles korrajz, a korabeli politikai személyiségek (Tildy Zoltán, Münnich Ferenc, Biszku Béla, Péter Gábor) sorozatos felbukkanása, a kommunista hatalomátvétel és a háború utáni mindennapi élet nehézségeinek autentikus ábrázolása. Kondor pillanatok alatt visszarepíti az olvasót a huszadik század negyvenes éveinek második felébe, a korszak iránt érdeklődök számára igazi csemegéket tartogat a könyv. Dicséretes, hogy a szerző nem kíván pálcát törni sem a nyilas, sem a kommunista hatalom kiszolgálói feje felett, nem fogalmaz meg értékítéletet egyik vagy másik rendszer mellett vagy ellen, az olvasóra bízza a döntést. Akik viszont pezsdítő izgalmakra, feszes tempóra és sodró lendületre számítanak, azoknak csalódniuk kell. A nehezen meglelt, kusza bűneset végkifejlete megalapozatlan és erőtlen. A könyvet a kritika fejcsóválva fogadta, mindegyikük aláhúzza, hogy a Budapest romokban a Kondor életmű eddigi leggyengébb láncszeme. Jómagam minden hiányossága ellenére élvezettel olvastam és feltett szándékom a hiányzó kötetek beszerzése és egy szuszra való elolvasása. A Kondor rajongóknak pedig szolgáljon örömhírül, hogy a sorozat befejező, ötödik darabja Gordon Zsigmond 1956-os kalandjairól fog szólni. Kíváncsian várom.


Vidd hírét!