A hazugság csapdájában Michael Connelly 2005-ben indított Mickey Haller-sorozatának második darabja. A sorozat első könyve (The Lincoln Lawyer) 2005-ben jelent meg, magyar fordításban 2010-ben adta ki az Alexandra Könyvkiadó Az igazság ára címen, egy évvel később pedig a regényből Matthew McConaughey főszereplésével készült népszerű filmet is bemutatták a mozik. A második regény szintén az Alexandra Kiadó gondozásában jelent meg, 2011-ben.
A hazugság csapdájában című könyvében Connelly nagyjából ott folytatja a fiatal ügyvéd történetét, ahol az előző regényben abbamaradt, pontosabban két évvel későbbről: a lőtt sérüléséből és az azt követő gyógyszerfüggőségéből felépült Haller visszatérni készül az ügyvédi pályára a kényszerpihenő után. Noha ezt fokozatosan tervezi megvalósítani, ügyvédkollégája, Jerry Vincent meggyilkolása kissé keresztülhúzza számításait: Jerry még tíz évvel azelőtt Mickey-t jelölte meg helyettesének, aki rendkívüli helyzetekben képviselheti őt, így halálával a magánpraxisát is ő örökli. A hirtelen nyakába szakadt sok munka ellenére Mickey örül a váratlan örökségnek, hiszen a harmincegy ügyfél között van egy igencsak jól fizető: a neves hollywoodi producer, az Archway Pictures filmstúdió vezetője, Walter Elliot, akit felesége és német szeretője meggyilkolásával vádolnak. A többszázezer dolláros bevétellel kecsegtető ügy azonban nemcsak anyagilag jó üzlet a fiatal az ügyvéd számára, hanem szakmailag is remek lehetőség arra, hogy rivaldafényben térhessen vissza a pályára.
Mivel alig két hete van a tárgyalás kezdetéig – és ügyfele semmi szín alatt nem hajlandó a halasztásba belemenni –, Mickey kénytelen fejest ugrani a munkába, hogy a szoros határidőre a védelem álláspontját kellőképpen előkészítse. Ebben két társa – a titkárnő és mindenes szerepében a nélkülözhetetlen (második) ex-feleség, Lorna Taylor, valamint nyomozója, Dennis Wojciechovski, alias Cisco – segíti. A dolgát nehezíti, hogy a vádat egy fiatal és ambiciózus ügyész, Jeffrey Golantz képviseli, aki tíz gyilkossági ügyön van túl, de még sosem veszített bíróságon. És mintha mindez nem volna elég, felbukkan az LAPD elszánt nyomozója, Harry Bosch, aki Jerry Vincent halával kapcsolatosan nyomoz, és nem titkolja Mickey előtt abbéli véleményét, hogy talán az ő élete is veszélyben foroghat.
Miért kellett meghalnia Jerry Vincentnek, mit tudott, ami miatt esetleg valaki számára kényelmetlenné vált? Van-e köze az ügyvéd halálának a folyamatban levő ügyeihez, vagy inkább a lezárt dossziék rejtik a választ? Valóban veszélyben van Mickey élete, vagy csak Bosch nyomozó próbál gyakorolni nyomást rá, hátha így megtud valamit, ami előbbre vinné a nyomozást? Mit titkol Walter Elliot, aki váltig bizonygatja ártatlanságát a kettős gyilkosságban, miért van meggyőződve arról, hogy a bíróság felmenti a vád alól? Képes lesz-e megbirkózni a feladattal Mickey, vagy a két év kihagyás rányomja bélyegét a munkájára és elbukja a nem éppen könnyű ügyet? Ehhez hasonló kérdések foglalkoztatják az ügyvédet, aki minél mélyebbre ássa magát az ügyben, annál inkább kénytelen azzal szembesülni, hogy mindenki hazudik körülötte. „Hazudnak a zsaruk. Hazudnak az ügyvédek. Hazudnak az ügyfelek. Hazudnak még az esküdtek is.”
Michael Connelly regényének egyik nagy erőssége a stílusában rejlik. A könnyed hangvételű, egyes szám első személyben elmesélt történetet olvasva hamar rájöhetünk, hogy olyan szerzővel állunk szemben, aki érti a dolgát és jól bánik a szavakkal. Nagyon jól építi fel a párbeszédek és leíró részek váltakozását, egy percig sem érezni, hogy esetleg leült volna a cselekmény, hiszen amikor nem történik semmi különös, akkor is képes fenntartani az érdeklődést. Azt azonban mindenképpen felrónám a szerzőnek, hogy a teljesen lineáris és végig a Mickey Haller szemszögéből láttatott történet nagyon sokáig nem hagy túl sok lehetőséget az olvasónak a fantáziálásra, hanem eléggé szűk mederbe tereli a gondolatok csapongását.
Igaz, ezt a szerző kiválóan ellensúlyozza az amerikai igazságszolgáltatás működésének bemutatásával, amely az ügy előre haladtával egyre apróbb részletekre terjed ki. Engem különösen szórakoztattak a regénynek azok a részei, amelyek a jogi szakma kulisszatitkaiba – mint pl. az esküdtek kiválasztásának folyamata és fontossága, vagy a perdöntő bizonyítékok utolsó pillanatig való visszatartásának technikája – engedtek betekintést. Egy idő után számomra szinte másodlagos szerepet kapott maga a történet – éppen az előző bekezdésben említett kifogásom miatt – és átadtam magam a „jogi élvezeteknek.” Mindeközben érdeklődéssel szemléltem azt is, hogy Connelly nem mulaszt el egy-egy fricskát adni az amerikai igazságszolgáltatásnak, és felhívni a figyelmet arra, hogy a világ legigazságosabb jogrendjének tartott rendszer működésében bizony vannak visszásságok, néha aprónak tűnő részleteken is múlhat, hogy egy ártatlanul megvádolt ember hosszú éveket tölt rács mögött vagy akár hidegvérű gyilkosok sétálnak ki szabadon a tárgyalóteremből. Aztán a végére Connelly arról is gondoskodik, hogy a sztori is a helyére kerüljön, egy-két váratlan csavart bedobva kellőképpen megkavarja az addig viszonylag nyugodtan csordogáló eseményeket. És közben igyekszik igazságot szolgáltatni, hol a rendszer szabályai szerint, hol azoktól elrugaszkodva.