Ötszáz régi mese került elő

Vidd hírét!
  •  
  •  

Táltosok, gyönyörű hercegnők, vitéz királyfik és gonosz boszorkák csodálatos világába kalauzol bennünket a mesegyűjtemény, amelyből tavaly Oberpfalz körzet kulturális kurátora, Erika Eichenseer, közzétett egy válogatást Prinz Roßzwifl címmel. A név bajor jelentése “szkarabeusz bogár”. A ganajtúró bogárként is ismert kis lény sajátossága, hogy legdrágább kincseit, a tojásait a trágyába tojja, majd hátsó lábaival apró galacsint gyúr köréje. Eme ténykedés a kurátor asszony szerint akár a mese szimbóluma is lehetne, hiszen a mesék az emberi tudás leggazdagabb kincsesházai: bölcsességet tükröznek, ősi tudást az emberi viselkedésről, a lét határainak feszegetéséről, megoldásokról.


Von Schönwerth évtizedeken át járta Bajorországot, és gyűjtötte adatait a helyi szokásokat, viselkedési mintákat, történeti és népi hagyományokat illetően, egyszerű falusi emberektől, munkásoktól és szolgáktól. A hallott anyagot rögtön le is jegyezte. 1885-ben Jacob Grimm azt mondta róla: “Egész Németországban nincs még egy szakember, aki ennyire pontosan, őszintén és ilyen jó füllel gyűjtene (folklórt), mint Schönwerth”. Sőt, odáig ment, hogy II. Maximilian királynak egy ízben azt mondta, hogy az egyetlen személy, aki helyettesíteni tudná őt és testvérét a munkájukban, éppen Von Schönwerth.

A történész lejegyezte kutatásainak eredményét. Az eredmény egy három kötetes munka, ami folytatásokban, 1857-ben, 1858-ban és 1859-ben látott napvilágot “Bajorország – mondák és hagyományok” címmel. A könyv sosem terjedt el, elnyelte az ismeretlenség.

Von Schönwerth munkáját vizsgálva Eichenseer asszony 500 mesét talált, köztük sok olyant, amelyek egyetlen más európai gyűjteményben sem jelentek meg, mint például annak a lánynak a története, aki úgy szabadult meg a boszorkánytól, hogy tóvá változott. A boszorkány megitta a tavat, vele a lányt is lenyelve, de az egy késsel kivágta a hasát, és kiszabadult. A gyűjtemény ugyanakkor olyan ismert mesék helyi változatait is tartalmazza, mint például a Hamupipőke, ami Európaszerte számtalan változatban él.

Von Schönwerth történész volt, minden adatot úgy rögzített, ahogy hallott, és nem kísérelt meg a meséknek irodalmi szinezetet adni, mint a Grimm testvérek. Éppen ez adja a mesék utolérhetetlen báját, és ebben rejlik értékük is. Autentikusak és egyediek éppen, mert csiszolatlanok. “Von Schönwerth nem romantikázik, és nem próbálja saját stílusát a mesékre erőltetni” – véli Eichenseer kurátor asszony, aki azt is elmondja, a mesék nemcsak gyermekeknek valók. “A mesék valódi szerepe az volt, hogy a fiataloknak segítsen elindulni a felnőtté válás útján, megmutatva, hogy a kihívások és a veszélyek erényekké alakíthatók, óvatosságot és bátorságot szülnek”.

2008-ban megalakult a Franz Xaver Von Schönwerth Társaság. Rendeltetése a történész hagyatékának a feldolgozása, elemzése és megjelentetése. Főbb céljai között szerepel az anyag angol nyelvű kiadása. A munkát egy müncheni angol forditó, Dan Szabó már el is kezdte azzal, hogy a meséket a szereplőik szerint rangsorolta a szegény földművestől a milliomos hercegen át a szkarabeusz-királyfiig.

“Von Schönwerth hagyatéka a legjelentősebb gyűjtés német nyelvterületen az egész 19. század folyamán” – állitja Daniel Drascek, a Társaság tagja és a Regensburgi Egyetem Nyelvi, Irodalmi és Kulturális Ismeretek Tanszékének professzora.

A Guardian már meg is jelentette az egyik új mesét, a Petrezselyem királykisasszonyt.


Vidd hírét!
  •  
  •