Portré: Robert Bloch

Vidd hírét!
 
 

Robert Albert Bloch 1917. április 5-én született Chicagóban, Rafael „Ray” Bloch és Stella Loeb gyermekeként. Mindkét szülője német-zsidó bevándorló volt, apja banki pénztárosként, anyja szociális munkásként dolgozott. Öt éves korában Chicago egyik külvárosába, Maywoodba költöztek, ahol hét évet lakott a család. Ebből a korszakból származik Robert egyik meghatározó élménye, ami a későbbi érdeklődésére is rányomta a bélyegét: 1925-ben részt vett Az Operaház Fantomja című vetítésen, amely maradandó nyomot hagyott benne és felkeltette érdeklődését a borzongás műfaja iránt.

Apja 1929-ben elveszítette állását, ezért a család Milwaukee-ba költözött. Itt Robert a Lincoln Középiskolába járt, ahol megismerkedett Harold Gauerrel, akivel életre szóló barátságot kötött. Gauer szerkesztette az iskola The Quill című újságját, és ő tette lehetővé, hogy Robert publikálja első elbeszélését The Thing címmel. Robert az iskola színjátszó körében is tevékenykedett, kisebb szatírákat írt, és játszott is ezekben. 1932-ben érettségizett, a nagy gazdasági világválság idején.

Robert Bloch lelkes olvasója volt a Weird Tales című folyóiratnak, amelybe gyakran írt H.P. Lovecraft is. A népszerű író hamar Robert egyik kedvencévé vált, aki leveleket írt neki. Lovecraft tanácsokkal látta el az írás vonatkozásában, Bloch lett az egyik legfiatalabb tagja a Lovecraft-körnek, amelynek többek között August Derleth, Clark Ashton Smith és mások is tagjai voltak.  Tizenhét éves korában írta két első novelláját, amiért pénzt is kapott: a Weird Tales megvásárolta a The Feast in the Abbey és a The Secret in the Tombot című írásait. Nagymértékben érződött rajtuk Lovecraft hatása, és ezekben az években több olyan írása is megjelent Blochnak, amelyek Lovecraft hatására születtek. Ezek egy részét később a Mysteries of the Worm című kötetében adta ki.

1935-től Bloch tagja lett a The Milwaukee Fictioneers nevű írócsoportnak, Stanley Wenbaummal, Ralph Milne Farleyval, Raymond A. Palmerrel és Gustav Marx-szal együtt. Utóbbitól hirdetési cégénél másolói munkákat kapott, ahol tizenegy évig dolgozott, szabadidejében pedig az irodában írta történeteit. Közeli barátság fűzte C. L. Moore-hoz és annak férjéhez, Henry Cuttnerhez, akik sci-fi és fantasy íróként dolgoztak.

Lovecraft 1937-ben bekövetkező halála után – amely nagyon megviselte Robertet – Bloch továbbra is írt a Weird Tales magazinba, emellett több új ponyvamagazin létrehozásában is segédekezett, mint pl. az Amazing Stories című sci-fi-magazin. Az elkövetkező években bővítette látókörét, egyre gyakrabban írt horrortörténeteket, amelyekben a voodoo, a démoni megszállottság, a fekete mágia témáit érintette. The Secret of the Observatory címmel megjelent első sci-fi novellája is az Amazing Stories magazinban.

1940-ben feleségül vette Marion Ruth Molcombe-ot. Némelyek szerint a házasság kényelmi szempontokat szolgált, Bloch a katonai szolgálatot szerette volna elkerülni vele, mivel felesége tuberkulózisban szenvedett, amely a csontjait támadta meg és befolyásolta a járását. 1943-ban született egy lányuk, Sally. Marion kigyógyult betegségéből, 1953-ban Weyauwegába, Marion szülővárosában költöztek, viszont Robert és ő 1963-ban elváltak.

Az 1940–1950-es évek meghatározóak voltak Robert Bloch író pályafutásában. Előbb a The Fantastic Adventures című történeteiben megalkotta Lefty Feep nevű humoros karakterét, majd egy új műfajjal, a „vaudeville”-jel is megpróbálkozott, ami egy színházi, varieté műfaj volt. 1944-ben az egyik rádió Stay Tuned for Terror című horrorműsorába felkérésre írt 39, egyenként 15 perces epizódot. Ezek közül sok későbbi novellái megírásában is inspirálta. Első kötete – a The Opener of the Way című novellagyűjtemény – 1945-ben jelent meg Lovecraft kiadójánál, az Arkham House-nál. Az ismertséget számára mégis egy korábbi írása, a Yours Truly, Jack the Ripper című kapta, amelyet a rádióban olvastak fel és amelyben Bloch Hasfelmetsző Jack alakját helyezte a középpontba. Az eredetileg 1934-ben megjelent történet volt az első olyan Bloch-sztori, amit saját stílusában írt, és nem érződik rajta Lovecraft hatása. Az elkövetkező években mentora hatását fokozatosan sikerült levetkőznie, kialakult saját stílusa. Tovább folytatta a részben történelmi, részben képzelet szülte/alakította szereplőkről – mint a Vasálarcos, Sade márki, Lizzie Borden – szóló történeteinek sorozatát.

1947-ben megjelent első regénye, A sál (The Scarf) című. Ebben egy Daniel Morley nevű író a főszereplő, aki élő nőket használ karakterei megalkotásához, majd amikor elkészült a történet, kénytelen megölni őket, mindig ugyanazzal módszerrel: egy gyerekkora óta meglévő barna sállal. 1954-ben három regénye is megjelent – Spiderweb, The Kidnapper, The Will to Kill –, majd 1958-ban egy újabb regényt – Shooting Star – és egy novellagyűjteményt – Terror in the Night publikált. 1959-ben jelent meg híressé vált regénye, a Pszicho, amelyet elővetített a The Real Bad Friend című, egy tudathasadásos személyiségről szóló, a Mike Shayne Mystery című magazinban megjelent novellája. Még abban az évben elnyerte a népszerű Hugo-díjat a legjobb novella kategóriában a That Hell-Bound Train című írásáért, illetve az Edgar Allan Poe-díjat (Edgar-díjat) a Pszichoért. 1960-ban a Pszichoból Alfred Hitchcock rendezett nagysikerű filmet, ami kétségkívül hozzájárult a regény és Bloch népszerűségének növekedéséhez is, ugyanakkor annak anyagi előnyeiből Robert nem igazán részesült: Bloch ügynöke, Harry Altshuler 7500 dolláros ajánlatot kapott a könyv megfilmesítési jogaiért, amit végül 9500 dollárra sikerült feltornászni és amit Bloch is elfogadott. Robert szerződésében azonban nem szerepelt semmiféle kitétel a film bevételeiből származó részesedésről, így míg a kiadója 15 százalékot, ügynöke 10 százalékot kapott a szerződésük szerint, Blochnak mindössze 6750 dollárral kellett beérnie – ennyivel maradt az adók befizetése után. A Hitchcock-film hatalmas bevételei ellenére Bloch a későbbiekben sem részesült semmiféle anyagi kompenzációban.

Robert Bloch 1960-ban Hollywoodba költözött, ahol elsősorban forgatókönyvíróként dolgozott különböző televíziós társaságok megbízásából, számos önálló film és sorozat forgatókönyvét írta meg: Lock-Up (5 epizód, 1960–1961), Thriller (10 epizód, 1960–1962), Alfred Hitchcock Presents (10 epizód, 1960–1962), The Couch (1962), The Cabinet of Caligari (1962), The Alfred Hitchcock Hour (7 epizód, 1962–1965), Kényszerzubbonyban (Strait-Jacket, 1964), The Night Walker (1964), The Skull (1965), Star TrekŰrszekerek (3 epizód, 1966–1967). Emellett írói munkáját sem hanyagolta, ebben az időszakban is több regénye jelent meg: The Dead Beat (1960), Tűzgolyó (Firebug, 1961), The Couch (1962), Terror (1962), Ladies Day/This Crowded Earth (1968), The Star Stalker (1968), The Todd Dossier (1969). 1966 és 1972 között Bloch öt film forgatókönyvét írta meg az Amicus Production számára – The Psychopath, The Deadly Bees, Gyötrelmek kertje (Torture Garden), Vértől csöpögő ház (The House That Dripped Blood) és Asylum –, amelyek közül a két utóbbi az 1940-es és a korai 1950-es években írt novelláin alapul.

Az 1970-es és 1980-as évek is hasonlóképpen termékenyek voltak Bloch számára. Folytatta forgatókönyvírói munkáját, írt önálló filmekhez forgatókönyvet,  de több sorozat néhány epizódjának forgatókönyvét is ő írta: Night Gallery (1971), Ghost Story (1972), The Manhunter (1974), Gemini Man (1976), Tales of the Unexpected (egy epizód, 1980), Darkroom (két epizód,1981), Alfred Hitchcock Presents (egy epizód, 1986), Tales from the Darkside (három epizód, 1984–87) és Monsters (három epizód, 1988–1989). Íróként is termékeny volt továbbra is, megjelent több novelláskötete is, emellett ebben a korszakban is jelentek meg meghatározó regényei: Sneak Preview (1971), American Gothic (1972), Strange Eons (1978), Pszicho 2 (1982), Night of the Ripper (1984), Lori (1989), Psycho House (1990), The Jekyll Legacy (1991, Andre Nortonnal közösen).

Pályafutásának utolsó húsz évében számos rangos díjban részesült: 1975-ben megkapta a World Fantasy-díjat az életmű kategóriában, 1978-ban a Fritz Lieber Fantasy-díjat, 1979-ben a Reims Fesztivál Díját, öt évvel később, 1984-ben pedig Hugo-különdíjat az 50 éves pályafutásáért. Szintén életműve elismeréséül részesült 1989-ben a horror műfajának legrangosabb kitüntetésében, a Bram Stoker-díjban.

Robert Bloch 1994. szeptember 23-án, 77 évesen hunyt el rákban, Los Angelesben, 60 éves írói és 30 éves televíziós és filmes pályafutást hagyva maga mögött. A Los Angeles-i Westwood Village Memorial Park temetőjében helyezték örök nyugalomra.


Vidd hírét!