Ezen a napon született: D. H. Lawrence

Vidd hírét!
  •  
  •  

David Herbert Richards Lawrence 1885. szeptember 11-én született az angliai Nottinghamshire bányavárosban, Arthur John Lawrence bányász és Lydia Beardsall iskolai tanárnő negyedik gyermekeként. Szülőházában ma a D.H. Lawrence Birtplace múzeum működik.


Tanulmányait a helyi Beauvale School Board nevű, ma a nevét viselő iskolában végezte 1891 és 1898 között. Ő volt az első helyi diák, aki tanulmányi ösztöndíjat nyert a megyei hatóságoktól a közeli Nottingham Középiskolába. Tizenhat éves korában felfüggesztette az iskolát, és egy gyárban kezdett dolgozni tisztviselőként. Egy súlyos tüdőgyulladás miatt kénytelen volt abbahagyni a munkát. Lábadozása idején gyakran ellátogatott a Haggs-farmra, ahol megismerkedett a tulajdonos Chambers család egyik tagjával, Jessie-vel. Közös könyvszeretetük irodalmi szempontból meghatározó volt számára, és egy életre szóló kapcsolat alapjait fektette le.

Lawrence 1902 és 1906 között általános iskolai tanárként dolgozott, majd ezt követően, 1908-ban az University College Nottingham-ben tanári oklevelet szerzett. Ebben az időszakban már írogatott, elsősorban verseket, 1907-ben megnyert egy nottinghami újság által rendezett kisregény pályázatot, illetve már elkészült Laetitia című regényének néhány fejezete, ami később The White Peacock címmel jelent meg 1911-ben.

1908-ban Londonba költözött, ahol továbbra is tanított, és szabadidejében az írást sem hagyta abba. Írásai elsősorban különböző újságokban jelentek meg. 1910-ben édesanyja rákban elhunyt, ami olyannyira megviselte, hogy egy évre betegszabadságot vett ki. 1911 fontos év volt számára: megjelent első regénye – a már említett The White Peacock –, eljegyzett egy Louie Burrows nevű hölgyet, és megismerkedett Edward Garnettel, aki íróként, kritikusként és szerkesztőként dolgozott. Szoros barátság alakult közöttük, Garnett segítette többek között második regényének (The Trespasser) 1912-es kiadásában. A regényt egy munkatársával, Helen Corke-kal folytatott, szerencsétlen kimenetelű szerelmi viszonya ihlette. 1913-ban megjelent harmadik regénye, a magyarul is olvasható Szülők és szeretők (Sons and Lovers) című, amelyben a főhős, Paul Morel és anyja kapcsolatát, saját maga és édesanyja közötti szoros kapcsolatról mintázta, mint ahogy Paul bányász apjának és testvérének, Williamnek az alakját is saját apjáról, valamint korán elhunyt bátyjáról, Edwardról formálta.

D.H. Lawrence (1885-1930)

1911-ben újból tüdőgyulladást kapott, felépülése után felbontotta jegyességét Louie Burrows-szal, és úgy döntött, hogy végleg abbahagyja a tanítást, teljesen az írásnak szentelve életét. 1912-ben megismerkedett a német származású Frieda von Richthofennel, egy nottinghami volt egyetemi tanárának a feleségével. A hat évvel idősebb és háromgyermekes nővel Franciaországba szöktek, ahol azonban brit titkosügynöknek nézték és letartóztatták őket. Később München mellett elő-nászutat tartottak, majd Németországból az Alpokon keresztül délre indultak gyalog, Olaszországig. Ebből az utazásból merítve írta meg 1916-ban megjelent Twilight in Italy and Other Essays című útikönyvét. Az első világháború kitörésekor visszautaztak Angliába, ahol 1914-ben, Frida válása után összeházasodtak, és szegénységben éltek.  A háború idején Lawrence egy nagyszabású regényen dolgozott a provinciális lét lehetőségeiről, amelyet végül átdolgozott és kettévágott, két regényt csinálva belőle: a Szivárvány (The Rainbow) 1915-ben jelent meg, a Szerelmes asszonyok (Women in Love) pedig 1920-ban. A Szivárvány fogadtatása nem volt túl jó, túlságosan is obszcénnak titulálták a regényben szereplő egyik homoerotikus jelenet miatt, Lawrence-t pedig felforgató írónak titulálták hazájában. A regény egyébként a Brangwen-család három nemzedékének életét követi nyomon három nő, Lydia, Anna és Ursula – anya, lánya és unokája – sorsán keresztül, a komor bányavidék világába ágyazva. A regény folytatása, a Szerelmes asszonyok Ursula Brangwen és húga, Gudrun sorsának alakulását bontja ki. Lawrence korai regényeinek célja egy szexuális téren beteljesülő szerelem és egy modern felfogást kielégítő házassági forma keresése, amely egyre problematikusabbá válik számára. Ezen a regényei közül egy sem végződik happy enddel, a legjobb esetben is egy nyitva hagyott kérdéssel zárja őket.

1916–17-ben Lawrence szoros barátságot alakított ki egy William Henry Hocking nevű farmerrel. Felesége beszámolója szerint – akivel egyébként nem volt felhőtlen a kapcsolata – a viszony szerelmi jellegű volt.  Mivel hosszas németországi tartózkodásuk miatt németeknek való kémkedéssel gyanúsították a házaspárt, állandó zaklatásnak voltak kitéve, mígnem 1917-ben felszólították Lawrence-t, hogy hagyja el Cornwall megyét. A férfi apró falvakban bujdosott a hatóságok elől, amit egészsége is komolyan megsínylett. Tapasztalatait az 1923-ban megjelent – 1922-ben Ausztráliában írt – Kangoroo című regényében dolgozta fel. A háború hátralevő részét Londonban és Derbyshire-ben töltötte.

A háború szörnyűségeitől elborzadva önként vállalt száműzetésbe vonult, 1919-ben végleg elhagyta Angliát és feleségével dél fele indulva, bejárta Szicíliát, Szardíniát, Monte Cassinót, Máltát, Ausztriát és Németországot. Ebben az időszakban született egy regényfolyama, amelyhez a The Lost Girl (1922), Aaron’s Rod (1922) és a Mr. Noon (befejezetlen, teljes egészében 1984-ben jelent meg először) című regényei tartoznak. Mindhárom regény két nagyobb részből áll: az első Eastwood bányavidékén játszódik, a helyi erkölcsök és „törzsi rituálék” világában, a második pedig valahol Európában, ahová a regény főhőse menekül az igazi partnerkapcsolat keresése reményében.

Lawrence 1921-ben úgy dönt, hogy elhagyja Európát és az Egyesült Államokban telepedik le. Kelet fele indult, Srí Lanka és Ausztrália érintésével tartott az Államok fele. Az új-mexikói Taosban telepedett le, de továbbra is utazgatott, 1923-ban és 1924-ben Mexikóban járt. 1925-ben tüdővérzést kapott és tuberkulózist, ami majdnem az életébe került. Gyógyulása érdekében visszatért Európába, Olaszországban telepedett le. 1926-ban megjelent A tollas kígyó (The Plumed Serpent) című regénye, amelyben azt fejtegeti, hogy a háború utáni összeomlott európai társadalom felemelkedését vallásos gyökerekre kell helyezni, és amennyiben elpusztult a kereszténység, minden régiónak vissza kell térnie saját ősi vallási hagyományaihoz.

Olaszországban, 1925–1926-ban kezdte el a Lady Chatterley szeretője című regényét, amelyben ismét visszatér az Eastwood-i bányavidék világába. A regény egy firenzei magánnyomda kiadásában jelent meg 1928-ban, Angliában pornográfia vádjával elkobozták – a John Bull a következőt írta egy cikkében róla „Ez a leggonoszabb ömlengés, amely valaha is bemocskolta országunk irodalmát” – és egészen 1960-ig nem engedélyezték a megjelenését, szexuális tartalmú jelenetek kendőzetlen ábrázolása és vulgárisnak, tabunak tekintett szavak nyomtatott formában való megjelenése miatt, illetve azért, mert a szexuális viszonyt folytató két főszereplő különböző társadalmi osztályhoz tartozott: a férfi munkásosztálybeli, a nő pedig arisztokrata származású volt. A regény megjelenését engedélyező 1959-es és 1960-as bírósági ítéletek egy több mint harmincéves huzavonát és tiltást zártak le, amellyel a regénynek szembesülnie kellett, és amelynek feloldásáért neves közéleti személyiségek is – E. M. Forster író, Helen Gardner kritikus és akadémikus, Richard Hoggart akadémikus, Raymond Williams író, kritikus és akadémikus, Norman St. John-Stevas politikus – felemelték hangjukat. Szerb Antal a Hétköznapok és csodák című művében a következőképpen jellemzi Lawrence-t: „Prédikátori lendülettel, keserű és megrázó pátosszal szónokolja mindazt, aminek az ellenkezőjét szónokolták nem kevesebb lendülettel a régi prédikátorok. »Ne paráználkodj!« – mondták megrendülve és síri hangon a nagyapák. »Paráználkodj!« – mondta Lawrence nem kevésbé síri hangon.

Élete utolsó éveiben megromlott egészségi állapota ellenére Lawrence nem hagyott fel az írással, elsősorban elbeszéléseket, verseket, esszéket írogatott, festegetett, illetve 1929-ben megírta Apocalypse című könyvét, amely a bibliai Jelenések könyvének egy kommentárja, legutolsó saját vallásos megnyilatkozása. D.H. Lawrence 1930. március 2-án hunyt el a franciaországi Vence-ben, itt is temették el, hamvait azonban 1935-ben Taosba szállították, ahol egy felesége által épített kápolnában helyezték el.

Forrás: a Wikipédia magyar és angol róla szóló szócikkei, az Encyclopaedia Britannica róla szóló szócikke, valamint Lengyel Balázs cikke a literatura.hu-n.


Vidd hírét!
  •  
  •