Cliver Barker 1952. október 5-én született Penny Lane-ben, Liverpool belvárosától három kilométerre levő városrészben, olasz származású iskolai tisztviselő és szabadidejében festő anyától (Joan Ruby, született Revill) és ír származású személyzeti igazgató apától (Leonard Barker). Iskoláit a Dovedale Primary School-ban és a Quarry High School-ban (ma Calderstons Quarry Bank High School) végezte, majd angol nyelvből és filozófiából diplomázott a Liverpool Egyetemen.
Gyerekkorában nagyon szeretett rajzolni, papírra vetette álmait és képzeletének szüleményeit. Később Christophe Marlowe, William Shakespeare, William Blake, H. P. Lovecraft, William S. Borroughs, Jean Cocteau és Edgar Allan Poe művei iránt mutatott érdeklődést, és a későbbiekben ezek váltak meghatározóvá írói pályája szempontjából. A kedvencei Herbert Van Thal The Pan Books of Horror Stories című antológiája, valamint Poe Tales of the Mystery and Imagination című kötete. 1966-ban, 14 évesen írta első novelláját, The Wood on the Hill címmel.
1973-ban Londonba költözött, kísérleti színtársulat alapított Dog Company néven, amelyben dramaturgi, rendezői és színészi szerepeket is betöltött. Ebben az időszakban több színdarabot is írt: The History of the Devil, Frankenstein in Love, Subtle Bodies, The Secret Life of the Cartoons, Colossus. Az írással párhuzamosan rajzolással és a festegetéssel is foglalkozott, és ezzel később sem hagyott fel, hiszen számos könyvéhez ő készítette az illusztrációkat. A filmes pályával is kacérkodni kezdett, 1973-ban ő írta és rendezte a Salome című rövidfilmet, 1978-ban pedig a The Forbidden című rövidfilmet.
Miután az általa alapított színtársulat felbomlott, inkább novellákat kezdett írni, mindvégig a horror műfajában tevékenykedve. Első írásait egy kis kiadó jelentette meg, ezek nem 
arattak túl nagy sikert, de amikor 1984–1985-ben novellái megjelentek hat gyűjteményes kötetben, Books of Blood címmel, Észak-Amerikában a siker sem váratott magára. Az első kötet nyomtatásban való megjelenésekor Stephen King a következőket nyilatkozta: „Már látom a horror jövőjét… úgy hívják: Clive Barker.” Magyarul a sorozat első kötete jelent meg 2010-ben, Vérkönyvek 1 – Szex, halál és csillagfény címmel.
Barkernek 1985-ben meg jelent első regénye is, a Kárhozat (The Damnnation), amelyben olyan témákat jelenít meg, mint a vérfertőzés, kannibalizmus, öncsonkítás. Ezt követően egy ideig évente új könyvvel jelentkezett, 1986-ban a Pokolkeltő, 1987-ben a Korbács, 1988-ban Az éjszaka gyermekei, 1989-ben pedig a Hírvivő és Végső Felvonás című regényei láttak napvilágot. Az írói sikert elsősorban a Kárhozat és a Korbács hozták el számára. A horror műfaja mellett a modern fantasy, valamint a horrorelemekkel kevert fantasy műfajában is alkotott ebben az időszakban. Ezekben a műveiben kedvenc témái a képzeletbeli és álombeli világok, a szenvedély és erotika, horror és bűnügy keveredése.
A filmhez való vonzalma – amit Alfred Hitchcock és Jean Cocteau hatásának tulajdonított – már korábban megmutatkozott, de az 1980-as években kezdett komolyabban érdeklődni a műfaj iránt. George Pavlou filmrendező biztatására Barker megírta az Underworld című film forgatókönyvét, amelyet azonban később a megkérdezése nélkül átírták és részeket töröltek belőle, és végül egy középszerű alkotás lett belőle. A következő évben a Rawhead Rex című film forgatókönyvét írta meg, ami szintén nem aratott nagy sikert.
Christopher Figg producer tanácsára és korábbi munkáinak filmre vitelével való elégedetlensége miatt úgy döntött, hogy ő maga rendez filmet saját írásaiból. 1987-ben került a filmvászonra a The Hellbound Heart című novellája alapján rendezett Hellraiser – Pokolkeltő című film, amely nagy sikert aratott, az Egyesült Államokban és Angliában kultuszfilmmé vált. 1990-ben elkészítette Az éjszaka szülöttei című filmet, amely Az éjszaka gyermekei alapján készült. Mivel ez utóbbi nem aratott különösebb sikert, Barker visszatért az íráshoz, a későbbiekben már csak egyetlen filmet rendezett, az 1995-ben bemutatott A látszat öl (Lord of Illusions) címűt. Műveinek megfilmesítése viszont folytatódott, 1992-ben jelent meg a Kampókéz című film, amely The Forbidden című novellája alapján készült. A filmhez az 1990-es években két folytatás is készült, mint ahogy a Hellraiser is megért néhány folytatást, utóbbiak közül csak kettőben volt szerepe, a többi rész viszont annyira gyenge volt, hogy kiábrándították Barkert. Ennek az időszaknak a legnagyobb filmes sikerét producerként könyvelhette el, az 1998-as, Bill Condon által rendezett Érzelmek tengerében (Gods and Monstersd) című filmmel, amely a legjobb adaptált forgatókönyv kategóriában Oscar-díjat nyert.
A nem túl fényes filmes tapasztalatokon túl azonban Barker írói sikerei folytatódtak az 1990-es években: 1991-ben, tizennyolc hónapos, napi 14 órás, heti hét napos munkát követően jelent meg az Imajica című regényfolyama, írói pályafutásának egy igazi remekműve, amelyet ő maga is kedvenc regényének nevezett. Ezt követően olyan népszerű regényei jelentek meg, mint a Sacrements 1996-ban és a Galilee 1998-ban. Az ezredforduló után elsősorban a fiatalabb olvasókat megcélzó, ötkötetesre tervezett Abarat-sorozata aratott nagy sikert, amelyet saját rajzai illusztrálnak. A két első kötet – az Abarat és az Abarat 2: Varázsórák, véres éjek – magyarul is megjelent, a harmadik kötet (Absolute Midnight, 2010) jelen cikk megírásáig még nem került fordításra.
Az írás mellett a művészi hajlamait is kibontakoztatta, hiszen számos könyvet illusztrált – többek között saját könyveit is – és számos könyvborítót tervezett – munkáiból többször rendeztek kiállítást is –, képregényei jelentek meg – amelyek megírásában és illusztrálásában egyaránt részt vett –, továbbá a számítógépes játékok világában is bemutatkozott – legismertebb alkotás e téren talán a Clive Barker’s Jericho című, 2007-ben megjelent FPS-játék. A 2000-es években visszatért a filmiparba is, 2008-ban producerként vállalt szerepet az Éjféli etetés (The Midnight Meat Train) című film megalkotásában, majd 2010-ben szintén producere volt a Dread című filmnek. Mindkettő alapjául Barker egy-egy novellája szolgált.
Ami Clive Barker magánéletét illeti: az 1990-es évek elejétől nyíltan vállalta homoszexualitását. A kétezres években David E. Armstrong fényképésszel, és annak korábbi kapcsolatából származó lányával, Nicole-lal élt együtt, 2009-en azonban szakítottak. Barker 2010-ben több polipműtéten esett át, majd 2012 februárjában egy fogászati kezelés során kapott vérmérgezés következtében kómába esett, amiből tizenegy nap után ébredt fel és végül sikeresen felépült.
Forrás: a Wikipédia magyar, angol és francia nyelvű szócikkei, valamint az IMDb rá vonatkozó adatlapja, valamint a Yahoo! Movies-on található életrajza