Hilary Mantel: Farkasbőrben

Írta : Hilary Mantel
Eredeti cím : Wolf Hall
Eredeti kiadás : 2009
Magyar cím : Farkasbőrben
Fordította : Megyeri Andrea
Kiadó : Cartapilus Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2010
Terjedelme (oldalszám) : 582
77
Vidd hírét!
 
 

Anglia – az 1520-as évek vége, az 1530-as évek eleje. VIII. Henrik közel húsz éve ül az ország trónján, és ugyanennyi ideje tart házassága Aragóniai Katalinnal, aki korábban bátyja, az 1502-ben elhunyt Arhur herceg felesége volt. A házasságuk alatt született gyerekek közül mindössze egy leány, Mária (sz. 1516) maradt életben, így a király esetleges halála után nem lenne fiú trónörökös. Henrik a Boleyn Annával folytatott viszonya révén próbálja megoldani a problémát: a Katalinnal való házasságának érvénytelenítését szeretné elérni a római pápánál, és feleségül akarja venni Annát, akitől fiú trónörököst remél.

A házasság érvénytelenítésére irányuló törekvésében a király Thomas Wolsey bíborosra, yorki érsekre és lordkancellárra számít. A nem éppen könnyű ügyben a bíboros az alacsony sorból származó, de igen ambiciózus és éles eszű pártfogoltja, Thomas Cromwell segítségére támaszkodik. Az ügynek a nemzetközi politikai helyzet egyáltalán nem kedvez, emellett Anna is egyre inkább úgy érzi, hogy Wolsey nem foglalkozik kellőképpen a dologgal. Így a bíboros lassan kegyvesztetté válik a király szemében, előbb elveszíti a lordkancellári tisztséget, majd perbe fogják, míg végül 1530-ban, közvetlenül letartóztatása előtt meghal. A kialakult helyzetet kedvezően használja ki Cromwell, aki nemcsak jogi és pénzügyi téren mozog otthonosan, hanem a diplomáciai érzéke is kiváló. Néhány év alatt az ország második legfontosabb embere lesz a király után, egészen a főlevéltárosi és királyi titkári pozícióig jut el, majd miután Anglia szakít a római egyházzal, a király helyettesévé válik egyházi ügyekben is. Felemelkedése alatt nemcsak a király és Anna házasságát üti nyélbe, hanem megszabadul néhány olyan főúrtól és egyházi méltóságtól – köztük Morus Tamás lordkancellártól és John Fisher rochesteri püspöktől –, akik nem fogadják el az új egyházat és nem hajlandók felesküdni Henrikre.

A Farkasbőrben a brit írónő, Hilary Mantel trilógiájának díjnyertes első kötete: 2009-ben megkapta érte a rangos Booker-díjat. A regény Thomas Cromwell életének és felemelkedésének története Anglia 1927 és 1935 júliusa közötti történelmének tükrében. Cromwell mindvégig a regény középpontjában áll, az összes fontos esemény, ami ebben az időszakban történt, az ő szemszögéből kerül bemutatásra. Egyfajta életrajz tehát a Farkasbőrben, amelyet az események öltöztetnek fel.

A szerző által a regény megírásában alkalmazott módszer igencsak rendhagyónak mondható: a történet szinte végig párbeszédekből épül fel – amelyeket többnyire Cromwell folytat a királlyal, királynőkkel, egyházi és világi főurakkal, saját családtagjaival, szolgákkal és más közemberekkel –, ezeket csak viszonylag ritkán szakítják meg kisebb-nagyobb leíró, elmélkedő részek. A párbeszédek zöméből Cromwell életének és Anglia történelmének fontosabb eseményei bontakoznak ki, emellett számtalan olyan párbeszéd is van, amelyben jelentéktelen dolgokat tárgyalnak a szereplők. Jóllehet ezek nagymértékben hozzájárulnak a Mantel által megrajzolt korrajz kiteljesedéséhez és fokozzák a regény hangulatát, egy idő után igencsak fárasztó átrágni magunkat rajtuk, emiatt nagyon nehézkessé teszik az olvasást. Ehhez ráadásul még a jelen időben történő mesélés is nagymértékben hozzájárul, ami szintén nem könnyíti meg az olvasók dolgát. Nem egyszer volt az az érzésem egy-egy párbeszédnél, mintha drámát olvasnék: belép a színre két-három szereplő, csevegnek erről-arról, majd egy részük lelép, és belép helyettük valaki más, és kezdődik az egész elölről.

Mantel regénye akár monumentálisnak is mondható, és nem is a maga közel 600 oldalának köszönhetően, hanem a számos apró információnak, eseménynek, intrikának és pletykának, ami a párbeszédekből kirajzolódik. Vitathatatlan erénye a műnek, hogy olyan oldalát mutatja meg a Tudor-kor egyik legérdekesebb időszakának, ami feltehetően kevésbé ismert: a királyi udvar és főúri körök legmélyebb titkaiba enged alapos betekintést. Csakhogy ez a bőség kevésnek tűnik ahhoz, hogy a regény szórakoztasson, hiszen szinte teljes mértékben hiányzik belőle az izgalom, a feszültség. Abból kiindulva, hogy a Farkasbőrben gerincét olyan történelmi események jelentik, amelyek a(z) – nemcsak angol – átlagolvasó számára is egy kis tájékozódást követően többé-kevésbé ismertnek számítanak, talán nem ártott volna úgy szőni a szálakat, hogy a szórakoztatás nagyobb teret kapjon. Az események végkifejlete ugyanis köztudott, a részletek pedig inkább a finomhangolásért felelnek, és igazán lényeges újdonságokkal nem képesek kiegészíteni a történelmi tényeket, főként, hogy egy idő után elveszik bennük az olvasó.

A szerző által alkalmazott írói technika és a regény stílusa miatt a Farkasbőrben feltehetően nem lesz széles tömegeket lebilincselő olvasmány, habár ennek ellentmondani látszik az angliai és amerikai sikere. Engem viszont nem nyűgözött le maradéktalanul, több száz oldalba telt, amíg sikerült úgy-ahogy megbarátkoznom a stílusával – miután lassan kihunyt bennem a remény, hogy a már említett nehézkesség csak a kezdeti részekre jellemző –, és sokszor igencsak nehezemre esett az olvasás folytatása. Kissé olyan érzésem volt, mintha egy szűk szakmai kör számára íródott volna a regény, és kevésbé lett volna szempont, hogy a nagyközönség hogyan fogadja. Összességében véve: Mantel érdemeit nem elismerni hiba volna, hiszen egyrészt alapos kutatómunka áll mögötte (és ennek azért nyoma van a regényben), másrészt mesterien rajzolódik ki a párbeszédek és események mögül Cromwell karaktere, ennek ellenére viszont úgy ajánlani a regényt, mint egy szórakoztató olvasmányt, szintén túlzásnak tűnne számomra.


Vidd hírét!