Átadták a 2014-es Pulitzer-díjakat

Vidd hírét!
  •  
  •  

Hétfőn, április 14-én került(ek) átadásra a 2014-es Pulitzer-díj(ak), amely nemcsak az Egyesült Államok, hanem talán az egész világ legrangosabb sajtódíjának számít. Mind a nemzetközi, mind a hazai sajtó a The Guardian és a The Washington Post megosztott díjáról beszél, amelyet a brit, illetve az amerikai napilap a tavaly nagy vihart kavart NSA-ügy felderítésében játszott szerepükért kaptak. A Pulitzer-díj azonban nem csak sajtódíj, hiszen a több mint tíz újságírói kategória mellett, ún. művészeti (irodalmi és zenei) kategóriákban is kiosztásra kerül. Idén – akárcsak tavaly – hat irodalmi kategóriában díjaztak: fikció, történelmi mű, életrajz/önéletrajz, általános ismertető irodalom, költészet és dráma.


A legjobb fikciós műért járó Pulitzer-díjat az idén Donna Tartt vehette át The Goldfinch című harmadik regényéért. A magyar olvasók előtt sem ismeretlen, 1963-ban született írónő – A titkos történet című első regénye 1996-ban magyarul is megjelent az Európa Könyvkiadó gondozásában – díjazott regénye a döntőben Philipp Meyer The Son és Bob Shacochis The Woman Who Lost Her Soul című regényét utasította maga mögé. A The Goldfinch egy 13 éves new yorki kisfiú, Theo Decker története, aki a csodával határos módon túlél egy bombatámadást, amelyben az édesanyja életét veszíti. Miután apja is elhagyja, a fiút egy gazdag baráti család veszi örökbe. Összezavarodva a Park Avenue-n található új, számára idegen otthonától és az iskolatársai viselkedésétől, akik nem tudják, hogyan beszéljenek vele, és nem utolsó sorban, édesanyja hiányától szenvedve, Theo az egyetlen dologba kapaszkodik, ami anyjára emlékezteti: egy kis, titokzatos és lenyűgöző festménybe, amely végül a művészeti alvilág irányába húzza a fiút. Évekkel később, felnőttként Theo otthonosan mozog a gazdagok szalonjai és a munkahelyéül szolgáló poros régiségkereskedés között, elidegenedve és szerelmesen egy szűkülő és egyre inkább veszélyessé váló körben. A 2013-ban az Amazon által a legjobb regénynek választott regényről, amely egyébként szerepel a Nemzeti Kritikusok Körének Díja és a Bailey’s Női Irodalmi Díj (az Orange-díj utódja) szűkített listáján is, Stephen King a következőket mondta: „A The Goldfinch egy olyan ritkaság, ami talán fél tucat alkalommal érkezik egy évtizedben. Egy intelligensen megírt szépirodalmi regény, amely összekapcsolja a szívet az elmével… Donna Tartt egy rendkívüli fikciós művet alkotott.

A történelmi művek kategóriában a zsűri Alan Taylor The Internal Enemy: Slavery and War in Virginia, 1772-1832 (A belső ellenség: rabszolgaság és háború Virginiában, 1772–1832 között) című könyvét találta a legjobbnak, Jacqueline Jones és Alan Schlosser egy-egy könyve előtt. A korai amerikai történelemmel foglalkozó Taylor számára nem ez az első Pulitzer-díj, 1996-ban William Cooper’s Town: Power and Persuasion on the Frontier of the Early American Republic című könyvéért már elnyerte a rangos kitüntetést ugyanebben a kategóriában. Idén díjazott könyve szerepelt a 2013-as Nemzeti Könyvdíj döntősei között. A kötet egy kemény történet a XVIII–XIX. századból, rabszolgaságról és szabadságról a virginiai Chesapeake városban. Taylor annak a történészgenerációnak a tagja, amely elkötelezte magát a narratív történelem megújítása mellett, és elutasítja a módszer-vezérelt, kvantitatív munkát előnyben részesítő „új társadalomtörténész” generáció és az elmélettel terhelt munkát előnyben részesítő „új kultúrtörténészek” munkásságát.

Az életrajzi/önéletrajzi művek kategóriában Megan Marshall Margaret Fuller: A New American Life című könyve kapta a díjat. A könyv az 1810–1850 között élt Sarah Margaret Fuller amerikai újságíró, kritikus és nőjogi ügyvéd életét meséli el, aki az amerikai transzcendentalista mozgalom egyik képviselője volt. Fuller a mozgalom egyik legnevesebb szerzőjének, Henry David Thoreau-nak volt az első szerkesztője, valamint a mozgalom alapítójának, Ralph Waldo Emersonnak a közeli barátja, amellett merész haditudósító és tragikus hősnő. A Woman in the Nineteenth Century (A nő a XIX. században) című regényét az első jelentős feminista munkának tartják az Egyesült Államokban. Fiatalon bekövetkezett tragikus halálát követően – hajótörést szenvedett a Tűz-sziget (Fire Island) közelében –, életműve jelentőségét és szenvedélyét botrányok árnyékolták be. Marshall életrajza a legalaposabb és legegyüttérzőbb nézőpontból közelíti meg ennek a fiatal, csodálatos nőnek az életét. Eddig egyetlen Fuller-életrajz sem volt képes eszméit ennyire élőnek és életét ennyire mozgalmasnak ábrázolni, mint a Marshall könyve.

A legjobb általános ismertető műért járó díjat Dan Fagin kapta a Toms River: A Story of Science and Salvation című könyvéért. Az 1963-ban született, újságíróként dolgozó Fagin díjazott könyve egy kemény tényfeltáró jelentés, egy lenyűgöző tudományos krimi, egy ipari szennyezés által sújtott kisváros, Toms River története. A város, amely korábban a Little League World Seriesben szerzett baseballbajnoki címekről volt ismert, egy teljesen más ok miatt került a történelem lapjaira: a város levegőjének és vizének szennyezettségével tudományosan igazolható összefüggésben levő, gyerekek körében jelentkező rákos megbetegedéseknek köszönhetően. Éveken keresztül vegyipari nagyvállatok használták Toms River városát lerakóhelyként, több ezer lyukas tartályt ásva el felszíni bányákban és több milliárd liter savas szennyvizet ürítve a város folyójába. A könyvben a díjazott újságíró hatvan évnyi burjánzó szennyezés és elégtelen felügyelet történetét meséli el, és Toms Rivert intő példaként hozza fel a gyorsan növekvő ipari városokkal szemben, Dél-Jerseytől Dél-Kínáig. Úttörő tudósok és orvosok története ez, akik elsőként azonosították a szennyező anyagokban a rákos megbetegedések okait, ugyanakkor hétköznapi hősök története is: egy fiatal fiúé, akinek angyali mosolya meghazudtolja a gyorsan növekvő daganatot, amely már születésekor megtizedelte testét, egy nővéré, aki harcolt azért, hogy az őt meghallgatni nem akaró hatóságok figyelmét felhívja a riasztó gyermekrákos esetekre, és egy anyáé, akit beteg gyermeke iránti szeretete a változásért küzdők kitartó szószólójává változtatott. Egy emberi dráma, kapzsi vállalatokkal és hanyag kormányzattal, néhány bátor személyről, akik megtagadták a hallgatást mindaddig, míg fény nem derül az igazságra.

A drámai művek kategóriában az 1981-ben született Annie Baker The Flick című színművét találta legjobbnak a zsűri, míg a költészet kategóriában az indiai származású, 5 éves kora óta az Egyesült Államokban élő Vijay Seshadri vehette át a díjat 3 Sections című kötetéért. Akárcsak a tavaly, a zsűrik munkáját idén is egy 19 tagú bizottság irányította, amelynek vezetői Paul C. Tash, a Tampa Bay Times szerkesztője és Sig Gissler, a Columbia Egyetem Újságírói Karának ügyvezetője, a Pulitzer-díj adminisztrátora voltak.

A Pulitzer-díjat (Pulitzer Prize) 1917-ben alapították, nevét a magyar származású amerikai újságíró, kiadó és sajtómágnás Joseph Pulitzerről (Politzer József) kapta. Az Amerikai Egyesült Államok legrangosabb írottsajtó-díja, amelyet az amerikai napilapok és hetilapok újságírói kaphatnak az USA-beli újságok vagy hírügynökségek által az előző évben megjelentett fényképekért, jelentésekért és cikkekért. A  több mint tíz újságírói kategória mellett, minden év áprilisában ben hét művészeti kategóriában is kiosztásra kerül. A Pulitzer-díj egy aranyérem, egy oklevél és 15 ezer dollár készpénz együttese – pénzdíj 2017 előtt 10 ezer dollár volt. Az egyes kategóriák nyerteseit a Columbia Egyetem Újságírói Karának igazgatása alatt működő 3–7 tagú zsűrik választják ki.

Források: pulitzer.org, Olvasóterem, Wikipedia, Amazon


Vidd hírét!
  •  
  •