Nicolas Barreau: A nő mosolya

Írta : Nicolas Barreau
Eredeti cím : Das Lächeln der Frauen
Eredeti kiadás : 2011
Magyar cím : A nő mosolya
Fordította : N. Kiss Zsuzsa
Kiadó : Park Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2014
Terjedelme (oldalszám) : 286
85
Vidd hírét!
  •  
  •  
  •  

Aurelie története könnyed kis olvasmány a női lélekről, egy olyan könyv, amiben mindenből éppen annyi van, amennyi kell. Olyan, mint egy tökéletes kis vendéglő Párizs egyik utcájában, ahová törzsvendégek járnak, és ami romantikus nevet visel – éppen, ahogy a könyvben előfordul. Olyan, mint egy tökéletes menu d’amour, aminek a receptjét az ember az apjától örökli, éppen, mint a könyvben. Olyan, mint egy könnyű szerelem, amire az ember sosem gondol kritikusan, ahogy Aurelie sem itélné soha meg Claude-ot, csak azért, mert az olyan nagyon önfejű. Így aztán azt hiszem, cseppet sem csodálkozunk, ha az éppen elég és a nagyon viharos szerelmének vége szakad, amikor nagyon úgy érzi hirtelen, hogy éppen elég volt már…


Ilyen kezdet után nem lesz nehéz kitalálni, hogy a mi Aurelie-nk néhány kis kanyar után kiérdemli egy hozzá hasonlóan rendes és kedves férfi őszinte szerelmét, és végül a tulajdonában levő kis vendéglőben értelmet nyer a menu d’amour megörökölt receptje.

Kiszámíthatósága ellenére a könyv kellemes kis olvasmány, bájos humora és kellemes romantikus hangulata igazi női olvasmánnyá avatják. A hősnő élete olyan, mint a filmekben: pár apró, kedves szeszély, egy legjobb barátnő, egy szívét összetörő szerelem, félreértés és véletlen felfedezés, magáraismerés, egy kis nyomozás, csipetnyi remény és sok-sok finom szín, íz meg illat. No meg persze az „izgalom”, hogy lesz-e ebből szerelmi történet, sikerül-e álmai férfijával találkozni a sok félreértés ellenére is, és ha igen: ki lehet-e bogozni a féligazságok és titkok nem annyira bonyolult, mint inkább bosszantó szövevényét? Közben persze egy átlagos mai nő lelkivilágába is bepillantást nyerhetünk, persze, nem túl mélyen, és nem minden sztereotípiától mentesen, de azért éppen elég hitelesen ahhoz, hogy azzal a benyomással tegyük le a könyvet: jó kis olvasmány volt. Sőt: női olvasóként, belefeledkezve a sztoriba, néha ráerősített az – időnként nevetségesnek gondolt – kis praktikáimra, amiért kifejezetten hálás voltam.

A könyv persze a férfiolvasóknak is tartogathat meglepetéseket, hiszen a másik oldalon Chabanais úr játssza a tévedések muris (bár számára kissé szívfájdító) vígjátékát, ahogyan saját – természetesen ártatlan – hazugságainak hálójából próbál kievickélni.

A tanulság? Talán az az elcsépelt, sokak számára kérdéses bizonyosság, hogy mindenkinek van valahol egy hely, amit egy nő mosolya ismerőssé varázsol. És van egy mosoly, ami az egész világot ismerőssé teszi. És, hogy ezért a mosolyért megéri.

A mű nyelvezete olvasmányos, könnyed, a fordítás is jó. A jellemek, akárcsak a történet, kiszámíthatóak és nem túl mélyek, de ez nem zavaró: beletartozik a mű sajátos varázsába.


Vidd hírét!
  •  
  •  
  •