Görög Ibolya: Summa summarum (Athenaeum Kiadó, 2018)

Görög Ibolya: Summa summarum

Írta : Görög Ibolya
Eredeti kiadás : 2018
Magyar cím : Summa summarum
Kiadó : Athenaeum Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2018
Terjedelme (oldalszám) : 267
80
Vidd hírét!
 
 

A Summa summarum típusú könyvekre mindig is nagy szükség volt, ma ráadásul talán még inkább elkelnek, hiszen a protokoll és a viselkedéskultúra két olyan terület, ahol bőven van még ahová fejlődnünk. Ha Görög Ibolyától, a szakma egyik legjobbjától tanulhat az ember, az már csak hab a tortán. A szerző több mint egy évtizeden át dolgozott a Miniszterelnöki Hivatal Protokoll Főosztályán, 1992-től protokollfőnökként irányította a kormány hivatalos rendezvényeit; nem véletlenül nevezik a “protokoll nagyasszonyának”. A Summa summarumban az előző négy kötetében leírtak is visszaköszönnek. Az alcím (Európaiság – hitelesség – protokoll) azt sugallja, hogy ez a könyv megtanít arra, hogyan legyünk európaiak, hitelesek, és hogyan tartsuk magunkat egy hivatalos esemény, találkozó alkalmával a szabályokhoz – de valójában ennél sokkal többről van szó. A könyv az élet majdnem minden területére szolgál olyan információkkal, amelyeket jó vagy egyenesen illik tudni.

Jelen ajánlót szigorúan két részre kell választanom: előbb a kötet tartalmáról szólnék, majd a kötet szerkesztéséről. Hiszem, hogy nincs ma Magyarországon olyan ember, aki többet tudna a protokollról és a viselkedéskultúráról, mint Görög Ibolya. Ennek fényében is mondom azt, hogy a könyv tartalma kifogástalan; fejezetről fejezetre az élet olyan területeit veszi nagyító alá, és olyan szabályokkal ismertet meg, amelyek a politikusnak, az üzletembernek és az utca emberének is hasznára válnak. Szó van itt köszönésről, bemutatkozásról, bemutatásról, a kézfogás szabályairól, a kézcsókról, a testbeszédről, a hétköznapi és alkalmi öltözködésről, de még olyan banális dolgokról is, mint az ásítás, a tüsszentés vagy az orrfújás. (Kell-e elnézést kérni tüsszentésnél? Szabad-e mondani, hogy “egészségére”? Bizony, ennyire részletesen tárgyal mindent.) Vannak a könyvnek olyan fejezetei, amelyek tartalma elsősorban az üzleti etikettel foglalkozik: a tárgyalás, az ültetési rend, a hivatalos levélírás, az ajándékozás és a munkahelyi öltözködés szabályai, a névjegykártya milyenségére és használatára, a prezentációkra vonatkozó előírások, stb. Más fejezetek elsősorban a diplomaták, politikusok és közszereplők számára tartogatnak hasznos információkat: a koszorúzástól a szoboravatáson, a zászlófelvonáson, szalagátvágáson, díjátadáson át a tolmácsolásig minden terítékre kerül, ugyanolyan aprólékossággal, mint minden más.

A könyvet természetesen nem csak diplomaták és üzletemberek olvashatják. A kötet egyes fejezetei olyan területekre is kiterjednek, mint az SMS, a szelfi vagy a Facebook-illemtan (a szerzőt idézve, “nagyon sokan igényelnék ezt, még többre meg ráférne!”). Az egyik legjobb rész Az étkezés protokollja című fejezet: étel- és italsorról, a pohárköszöntő szabályairól, a dohányzásról, a borkóstolásról, az étkezési ültetési rendről, az általános viselkedési normákról, a szállodai étkezésről és a bálról is szól, de olyan különleges témákat is érint, mint a lakodalmi ültetési rend vagy az állófogadás. Az Öltözködés alatt az ápoltságról, a divatról, a nők és férfiak öltözködéséről is hasznos tanácsokkal szolgál.

A könyvet tetszés szerint lapozhatja előre-hátra az olvasó, nem szükséges oldalról oldalra, fejezetről fejezetre haladni. A könyv végén található, nagyon jó kulcsszavakkal ellátott, aprólékos tartalomjegyzék segíthet abban, hogy könnyen megtaláljunk egy adott részt a könyvben, egy tárgymutató pedig abban segít, ha egy kifejezésre a szerző valamelyik korábbi könyvében keresnénk rá. A szöveget humorral fűszerezte a szerző (ízlések és pofonok különböznek: én helyenként erőltetettnek éreztem a humort, néhol kioktató hangneme volt), az írást időnként illusztrációk, grafikonok, képek és keretes írások tarkítják. Valamennyi elem célja, hogy a szöveget átláthatóbbá, szellősebbé, olvashatóbbá tegye, ami alapvetően nagyszerű törekvés viszont épp a keretes írások azok, amelyek helyenként pont az ellenkezőjét érik el. Ezek többnyire szöveges példákat, a szerzőnek küldött leveleket tartalmaznak; érthető, hogy némelyik példa vagy levél hosszú, így nagy a keretes írás, de van olyan eset, hogy két és fél oldalas (67-70. oldal), vagy hogy két egymást követő oldalon két-három terjedelmesebb keretes rész is van, és ezek összesen a szövegnek több mint a 70%-át teszik ki, ráadásul az előző oldalakon található bekezdésekhez kapcsolódnak, szóval az olvasó időnként elveszítheti a fonalat. (Csak összehasonlításképpen: ugyancsak az Athenaeum Kiadó gondozásában jelent meg pár évvel ezelőtt a Furcsa, mégis igaz című kötet, amelyben a szövegelrendezés sokkal jobbra sikerült.)

Görög Ibolya jelen kötete a protokoll nagyasszonyának előadásait, azok anyagait tartalmazza. Az a gond ezzel, hogy a szöveg helyenként szó szerint ugyanaz maradt, noha az Athenaeum kiadványa egy írott anyag véleményem szerint szerencsésebb lett volna átszerkeszteni, hogy az olvasó ne érezze furcsán magát rögtön az első fejezet első sorától: “Nagyon köszönöm, hogy eljöttek az előadásomra.” Nem jöttem el; az előadás jött el hozzám. Az előadáson a nem tudom hangozhat nemtom-ként, de leírva nem fordulhat elő ebben a formában (például 78. oldal, 96. oldal), ahogy a te dolgod sem lehet a te dógod (31. oldal) hacsak nem egy karakter szájába adta a szót a szerző, ami egy non-fiction műben elég valószínűtlen, a fenti példák esetében pedig, a szövegkörnyezetből adódóan egyértelműen kizárt. Mindez főleg akkor szembetűnő (és bizonyos mértékig zavaró), ha a szerző egyébként büszkén vállalja, hogy “nyelvtanzsarnok”: “Ahogy nem bocsátom meg a nyelvtanilag hibás beszédet, nem bocsátom meg, hangsúlyosabban nem bocsátom meg a hibás írást.” (114. oldal) Tisztában vagyok vele, hogy nem a szerző sara ez, hiszen csak az nem téved, aki nem dolgozik de az amúgy igényes kötésű, keményfedelű könyv a szerkesztés terén hagy némi kívánnivalót maga után. Szerencsére maga a tartalom kárpótol mindenért.


Vidd hírét!