Fedina Lídia: A Seuso-mozaik (Erdélyi Szalon Könyvkiadó, 2019)

Fedina Lídia: A Seuso-mozaik

Írta : Fedina Lídia
Eredeti kiadás : 2019
Magyar cím : A Seuso-mozaik
Kiadó : Erdélyi Szalon Könyvkiadó
Recenzált kiadás éve : 2019
Terjedelme (oldalszám) : 601
70
Vidd hírét!
 
 

Két gondolat kering-bolyong a fejemben, néha ütköznek, máskor párhuzamosak. Egyik Lőrincz L. László könyvajánlója: „Ragyogó fantáziával megírt, letehetetlenül izgalmas történet.”; a másik az én csalódásom, amikor olvasni kezdtem a regényt. Ezek az ambivalens érzések végig kísértettek, és ez az oka annak, hogy nem adhatok maximális pontszámot ennek a könyvnek. Pedig azóta leszámoltam az előzetes elvárásaimmal, és elfogadtam, hogy másféle várakozással indultam neki a kalandnak. Mert az volt ez a regény – és ezen a ponton adok igazat a lelkes kritikának – , egy igazi kalandozás időkön és tereken át, egy olyan kincs nyomában, amely készítésekor, a késő római korban is felbecsülhetetlen anyagi és érzelmi értékkel bírt, de napjainkban is óriási az eszmei és pénzbeli értéke. És a két kor közötti sok száz esztendő alatt rengeteg vér és könny tapadt hozzá. Elvárásaim alapján – és talán ez az oka csalódásomnak – egy művészettörténeti oknyomozást olvastam volna szívesen, mint ahogy már annyi sokszor tettem érdeklődési körömnek megfelelően meg a témából kiindulva. Ehelyett kaptam egy hamisítatlan kalandregényt, amely végül magával ragadott, izgalmas volt, de nem lett a „letehetetlen” kategória. 

Mi is a Seuso-kincs? Egy késő-római ezüstkincs-együttes, amelyet a hajdani Pannónia területén találtak, és amelynek tudományos és művészi értéke egyaránt nagy. Ennek a kincsnek a történetét rakja össze különböző valós és képzeletbeli mozaikdarabokból Fedina Lídia. A regény időbeli felosztása eléggé aránytalan: az első 160 oldal megközelítőleg ezerötszáz évet (ez tekinthető a bevezetőnek), a további 340 oldal hetvenegynéhány évet mutat be. Az I. mozaikban a Seuso-kincsek eredetét és szinte végleges eltűnését próbálja elképzelni az írónő: Severus Avianus, becenevén Seuso, kapta volna nászajándékul Valentinianus császártól, és ugyancsak ő rejtette el, amikor családja menekülni kényszerült a barbár betörések miatt. A több száz darabot tartalmazó étkészlet széthányódása már ekkor megkezdődött, hiszen sok darabot elajándékozott, illetve a meneküléskor biztonsági okokból több helyre is elásott tulajdonosuk. A II. mozaik a 19. századba repít át minket, ahol a kincs több darabja előkerül, például a párizsi világkiállításon is bemutatták. A III. mozaikban a második világháború idején a kincshez kapcsolódó eseményeket ismerjük meg. A Seuso-kincshez, értékének megfelelően, rengeteg vér tapad, árulások és tragédiák sorozata kíséri, elátkozottá válik. A IV. mozaik 1974-1977, az V. mozaik 1978-1980 között, míg a VI. mozaik 1981-től napjainkig követi nyomon a kincsek sorsának alakulását. Ez a második rész a „vagy mégsem”. A mottó ugyanis így hangzik: „Bár a történet létező és ismert tényeken alapul, valamennyi karakter és jelenet kitalált, így minden egyezés a valósággal pusztán az olvasó élénk képzeletének műve… vagy mégsem.” A valóságban is, a regényben is a hetvenes években találta meg egy pincében két fiatalember azt a kincset, amelynek valódi értékéről még csak sejtésük sem volt. A valóságban és a regényben is pitiáner orgazdák és nagypénzű műkincskereskedők egyaránt szerepet játszottak abban, hogy ez a páratlan érték szétszóródjon a világban. A regényben, és nagy örömünkre a valóságban is működött egyfajta isteni igazságszolgáltatás, hiszen hamisított származási papírok beszerzése közben annyira ellehetetlenítették magukat a különböző feketepiaci vásárlók, hogy a Seuso-kincs eladhatatlanná vált. Így kerülhetett haza Magyarországra – és ez már a  valóság –, hogy méltó helyét meglelje a Magyar Nemzeti Múzeum állandó kiállításán.

A kezdeti csalódást kiheverve végül csak „üres szájízzel” maradtam: a regény alig nyújtott többet azoknál a cikkeknél, háttéranyagoknál, amelyeket a Seuso-kinccsel kapcsolatosan olvastam. Sok apró részlet érdekes volt: betekintés a műkincscsempészet, a feketepiac, az eredethamisítás világába; egy befektető angol testvérpár életébe, akiknek vagyona végső soron ráment a Seuso-kincsekre, illetve egy másik angol befektetőébe, aki ravaszságának és brilliáns ügyvédeinek segítségével kikerült a csávából; a múzeumok és aukciók világába. Hátborzongató volt a szovjet titkosszolgálati nyomozó, de a magyar titkosszolgálat módszereit is követni. De összeségében talán többet vártam. Egy pozitív hőst, aki „bekavar”a rosszfiúknak, és ezáltal fordít egyet az amúgy egysíkú, szinte előrelátható történeten; egy kis pengeélen táncolást, élesebb feszültséget; a fantázia erősebb jelenlétét. Többet, mint a valóság, annak ellenére, hogy néha a valóság a legnagyobb regényíró. Ez a könyv szerintem megrekedt valahol a riport és a regény között.

2019. június 28-tól a Magyar Nemzeti Múzeumban látogatható A Seuso-kincs. Pannonia fénye című állandó kiállítás, mely a késő római császárkor egyik legértékesebb leletegyüttesét mutatja be. 

Az Erdélyi Szalon Könyvkiadó által publikált regény érdekessége, hogy a hátsó borítón három QR-kód található, amelyek által a kiadóra, az írónőre, illetve a Seuso-kincsre pillanthatunk rá.


Vidd hírét!