Minden egy tinédzserkori élménnyel kezdődött. Az írással már addig is kacérkodó Michelle McNamara a szülővárosában, az Illinois államban található Oak Parkban történt gyilkosság – egy huszonéves lányt gyilkoltak meg otthonától néhány saroknyira, egy sikátorban – hatására kezdett érdeklődni a bűnügyi irodalom iránt. Később ezt a szenvedélyét egy megoldatlan bűnügyekre fókuszáló internetes blog írásában és szerkesztésében élte ki, majd életművére a koronát az Eltűnök a sötétben című könyvével tette fel, amelynek megjelenését 2016-ban bekövetkezett hirtelen halála miatt nem érhette meg.
Az Eltűnök a sötétben egy kevéssé ismert, viszont – némi túlzással – egész Kalifornia államot egy évtizeden keresztül rettegésben tartó, és az áldozatai számát tekintve a híres-hírhedt Zodiákus Gyilkosnál is lényegesen „termékenyebb” bűnöző utáni személyes nyomozás beszámolója. Az aktivitásának különböző periódusaiban eltérő típusú bűncselekményeket elkövető férfi számlájára több mint száz betörés, több mint ötven nemi erőszak és legalább 13 gyilkosság írható, amelyeket az állam több helyszínén, de döntően Sacramento város környékén követte el. Az akkoriban több személynek tulajdonított bűncselekmények feltételezett elkövetőit több névvel is illették (Keleti Területek Erőszaktevője, Visaliai Fosztogató, Eredeti Éjjeli Vadász), majd amikor az elkövetések hasonló módja miatt és a bűnügyi nyomkövetés fejlődésének köszönhetően kiderült, hogy ugyanaz a tettes áll a szóban forgó esetek mögött, Michelle McNamara adta neki 2013-ban a Kaliforniai Gyilkos nevet, amelyet aztán később a nyilvánosság (a sajtót és a bűnüldöző szerveket beleértve) is átvett.
A könyv tényirodalmi alkotás, amely módszeresen, a tényekre és a feltárt bizonyítékokra támaszkodva, profi nyomozókhoz illő szimattal és következtetési hajlammal járja végig azt az utat, amelyet a Kaliforniai Gyilkos által hátrahagyott áldozatok és nyomok mentén megtehet. Szerkesztési és elbeszélési stílusát tekintve jelentős mértékben túlmutat egy száraz, pusztán az adatok és tények felsorolására alapozó dokumentumregényen, hiszen egyrészt számos önéletrajzi adalékkal és személyes hangvételű élménnyel egészíti ki a szerző, másrészt az erőszaktevő vagy gyilkos egy-egy bűncselekményének részletes bemutatása teljesen olyan, mintha bűnügyi regényt olvasnánk. Ezt tovább árnyalják azok a Michelle haláláig el nem készült részek, amelyeket a kötet szerkesztői írtak meg utólag a témához kapcsolódó írásai és jegyzetei alapján, valamint az írónőnek az akkor már idős – de még ismeretlen – elkövetőhöz intézett levele, amelyben abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy nem fogja megúszni a felelősségre vonást, illetve a férje által írt utószó. Mindezek együttesen eredményezik azt, hogy Michelle McNamara könyve korántsem könnyű olvasmány, a struktúrája eléggé bonyolult, gyakran ugrál az időben és a nézőpontok között, gyakoriak a stílusváltások, emellett rengeteg a név is – tehát nagy figyelem szükséges, hogy az ember ne zökkenjen ki olvasás közben. Cserében viszont néha legalább annyira érdekfeszítő és izgalmas, mint egy jól megírt bűnügyi történet.
Én a magam részéről kissé nehezen barátkoztam meg ezzel stílus-kavalkáddal, valószínűleg azért, mert előzetesen másra számítottam. Nem is annyira az életrajzi ihletésű részletek szokatlanok, hiszen ezeknek megvan a maguk létjogosultsága és pozitívuma: nem öncélúak, nem a szerző szereplési vágya ihlette őket, hanem fontos információkkal szolgálnak arra vonatkozóan, hogyan működhet vagy működik a valóságban egy olyan nyomozás, amelyben a bűnüldöző szervek mellett civilek is nagy elszántsággal, megszállottsággal vesznek részt. Ezekből derülnek ki nemcsak Michelle indítékai és munkamódszere, hanem olyan adalékok is, mint az ügyeken dolgozó nyomozócsoportok munkáját nehezítő, majd a technika fejlődése következtében megkönnyítő tényezők – hogy egyebet ne említsünk, a DNS-vizsgálatok elterjedésének köszönhetően, a bűnügyi helyszíneken a hetvenes-nyolcvanas években gyűjtött bizonyítékok utóelemzése során derült ki a kétezres évek elején, hogy a korábban külön ügyekként kezelt, több személynek tulajdonított bűncselekmények között szoros kapcsolat van –, valamint a nyomozás gyakorlati oldalához kapcsolódó egyéb hasznos információk. Sokkal inkább azokkal a részletekkel nem tudtam mit kezdeni, amikor a szerző egészen közel hozta az elkövetőt, és átváltott regényszerűvé a könyv. Bár ezek a részek nagymértékben a tényekből és bizonyítékokból, illetve az áldozatok és esetleges szemtanúk vallomásaiból kiolvasható képkockákból építkeznek, továbbá ezeknek köszönhetően nemcsak jobban átérezzük azokat a borzalmakat, amelyeket az áldozatoknak kellett átélniük, hanem közvetlenebb módon beleláthatunk a Kaliforniai Gyilkos személyiségébe is, mégis kissé eltérnek az én tényirodalmi alkotásról alkotott elképzeléseimtől.
A könyv utóéletével kapcsolatban két dolgot emelnék ki: egyrészt az HBO megvásárolta a megfilmesítés jogait és dokumentumfilm-sorozatot készített belőle, amelynek 2020. június 28-án lesz a premierje. Másrészt – és talán ez a fontosabb –, alig két hónappal a könyv megjelenését követően a rendőrség bejelentette, hogy letartóztattak egy Joseph James De Angelo nevű 72 éves férfit, akit a DNS-bizonyítékok alapján a Kaliforniai Gyilkos néven elhíresült bűnözőhöz köthető több gyilkosság elkövetésével is megvádoltak. Annak kapcsán vita van, hogy McNamara nyomozómunkája és könyve mennyire járult hozzá ehhez a sikerhez: a letartóztatást végző rendőrök és ügyész szerint szinte egyáltalán, a szerző férje, munkatársai és segítői, köztük az ügyek egy részén korábban vagy jelenleg is dolgozó, különböző helyszíneken szolgáló rendőrök szerint annyiban mindenképpen, hogy életben tartotta a témát, arra késztetve a hatóságokat, hogy több mint három évtizeddel az utolsó gyilkosságot követően is foglalkozzanak vele. A magam részéről nem kívánok állást foglalni ebben, de az már a letartóztatást követően nyilvánosságra kerülő néhány felszínes információ alapján is egyértelmű, hogy Michelle nem tapogatózott teljesen a sötétben, több általa vagy a vele együttműködő nyomozók által megfogalmazott – a könyvben is említett – vélemény, elmélet (pl. a férfi képzettségére, foglalkozására, társadalmi származására, lehetséges gyerekkori kötődéseire, a rendőrséggel szembeni magatartására vagy éppen a feltételezett lakhelyére vonatkozó feltételezések) is visszaigazolódni látszik: De Angelo haditengerészeti veterán, a hetvenes években néhány évig rendőrként szolgált, volt kapcsolata a Kalifornia állam területén működő légibázisokkal – apja pilótaként szolgált stb. A könyv egyik nagy hiányossága – bár erről talán a legkevésbé Michelle McNamara tehet –, hogy úgy tudunk meg nagyon sok információt a Kaliforniai Gyilkosról, hogy valójában mégis nagyon keveset tudunk meg róla. Nem ismerjük az indítékait, az áldozatok kiválasztásának okait és módját, az egyes bűncselekmények előkészítésének a részleteit, vagy azt, hogy az 1986-ban elkövetett utolsó bűncselekménye és 2018-as letartóztatása között eltelt időszakban hogyan volt képes többgyerekes családapaként úgy élni, mintha nem lett volna a sötét múltja. A téma tehát számos lehetőséget rejt még magában, és valószínűleg lesz még utóélete.
Michelle McNamara ír származású családban született 1970. április 14-én. Angol nyelvet és kreatív írást tanult. Szerzőként megtörtént bűncselekményekkel kapcsolatos újság- és folyóiratcikkeket írt, valamint 2006 óta a True Crime Diary blog szerzője, szerkesztője volt. Egyetlen regénye, az Eltűnök a sötétben 2018-ban, két évvel a 2016. április 21-én bekövetkezett halálát követően jelent meg. A 2018-ban kiadott könyv az első helyen debütált a The New York Times bestsellerlistáján, a nem fikciós művek kategóriájában, és a Goodreads nevű internetes könyves oldalon ugyanebben a kategóriában szintén az év könyvévé választották. Özvegye Patton Peter Oswalt amerikai stand-up komikus, színész, hangszínész és író, 2009-ben kötött házasságukból egy kislányuk született.