Giancarlo de Cataldo, Carlo Bonini: Suburra (Agave Könyvek, 2020)

Giancarlo de Cataldo, Carlo Bonini: Suburra

Írta : Giancarlo de Cataldo, Carlo Bonini
Eredeti cím : Suburra
Eredeti kiadás : 2013
Magyar cím : Suburra
Fordította : Laszkács Ágnes
Kiadó : Agave Könyvek
Recenzált kiadás éve : 2020
Terjedelme (oldalszám) : 480
75
Vidd hírét!
 
 

A Berlusconi-kormány bukását megelőző hónapokban járunk. A római alvilág szereplői egy busás anyagi haszonnal kecsegtető ingatlanberuházás érdekében félreteszik konfliktusaikat, és a politikummal, valamint egyházi elöljárókkal szövetkezve az évszázad beruházását igyekeznek tető alá hozni. A nagy terv szépen halad a megvalósulás útján, ám nem minden érintett tudja, hol a helye és szerepe a történetben, ami bonyodalmakhoz vezet. A rendcsinálás a római maffia szürke eminenciására hárul, akinek régi ismerősével, egy csendőralezredessel is számolnia kell.

Giancarlo de Cataldo és Carlo Bonini regényéből már mozifilm és sorozat is készült, az Agave Kiadó jóvoltából végre magyarul is olvasni lehet a 2010-es évek egyik legfontosabbnak tartott krimijét, amely kendőzetlenül mutatja be napjaink Olaszországának korrupcióval és erőszakkal átitatott, kevésbé látott és láttatott oldalát.

A szerzőpáros grandiózus vállalkozása, hogy közel 500 oldalban megrajzolja az olasz szervezett bűnözésnek a társadalom alrendszereibe való beágyazottságát, a gazdasági, politikai és jogrendszerre, a kultúrára gyakorolt hatását, felemásra sikerült. A kötet legszembetűnőbb gyengesége a modoros, erőltetett, végletekig leegyszerűsített, gyermeteg párbeszédek, amelyek sokat rontanak az élvezhetőségen.

Márpedig a szerzők tudnak írni, a napjaink olasz társadalmát alaposan ismerik, filozofikusabb tablóik, az épített és természetes környezet leírása, a korrajz jelentősen segítik megérteni az felvázolt társadalmi folyamatokat. Az olasz társadalom, az olasz identitás nem értelmezhető a mind a mai napig jelen lévő éles kommunista és fasiszta szembenállás, a szurkolói focikultúra, a bevándorlásnak Olaszország egészére gyakorolt hatásának alaposabb ismerete nélkül. De Cataldo és Bonini ezen jelenségeknek a leírásában érezték igazán elemükben magukat, stilisztikailag erre fordítottak nagyobb hangsúlyt, a forgatókönyvszerűnek ható dialógusok rovására, mintha maguk sem tudták volna eldönteni, hogy meddig feszítsék a szórakoztató irodalom határait. 

Ezért is bosszantó ez a különös kontraszt, amin ha túllendül az olvasó, egy alapos, rendkívül szerteágazó és élvezetes sztori részese lehet. A maffiazsáner keretei korlátozott mozgásteret kínálnak, ám annak minden szegletét kimerítően bejárjuk, nem veszítve szem elől, hogy a spanyolviaszt már feltalálták ebben a műfajban.

Giancarlo de Cataldo

A rengeteg szereplő sorsának nyomon követése szintén okozhat némi bosszúságot az olvasónak – amin sokat segített volna egy eligazításul szolgáló névjegyzék –, ahogy az is, hogy jóval a századik oldalt követően indulnak mozgásba az addig lassan hömpölygő események. Ez utóbbit annyira nem bántam, mert a különböző figurák színrelépése, még ha sztereotipikusan is ábrázoltak, hitelesen, érzékletesen olaszosak, így ebben, valamint a már említett narrációkban, a szociografikus szövegrészekben kerestem a kapaszkodót, szem előtt tartva, hogy a zsáner alapkövetelményének megfelelően a cselekmény van fókuszban. Az egysíkú karakterek, a szereplők, különösen a két főhős mélyebb érzelmi megnyilvánulásainak, motivációinak, a karakterfejlődés íveinek hiánya ennek ellenére kihagyott ziccer. A szóhasználat eleget tesz a műfaji kívánalmaknak, a naturalisztikus, szókimondó stílus csak azok gyomrát feküdheti meg, akik először olvasnak életükben maffiaregényt.

Carlo Bonini

Fogyatékosságai ellenére a Suburra teljesíti fő vállalását, autentikus bepillantást enged az olvasónak az európai, azon belül is az olasz maffia szövevényes világába, megörökítve annak velejéig mérgezett nászát a politikum, gazdaság és egyház legmagasabb szinteken is jelen lévő szereplőivel. Kár, hogy a szöveg, a kivitelezés nem egyenletes színvonalú, ami így könnyed, klisés olvasmánnyá szelídít egy olyan jelenséget, ami az akción, erőszakon és nyers szexualitáson túl jóval több kiaknázható réteget rejt magában.


Vidd hírét!