Amikor 2020 novemberében arról lehetett olvasni, hogy kiabálással és sírással tarkított gyűlést tartottak az alkalmazottak Kanada legnagyobb könyvkiadójánál, a Penguin Random Housenál, nem sokkal azt követően, hogy bejelentették, náluk fog megjelenni Jordan B. Peterson pszichológus új könyve, még inkább vártam, hogy elolvassam a Túl a renden – Újabb 12 szabály az élethez című kötetet. Annál is inkább, mivel a beszámolók szerint a feszült hangulatú beszélgetésen több munkatárs is úgy fogalmazott, hogy „Peterson a gyűlöletbeszéd és a transzfóbia ikonja. És a fehér felsőbbrendűségé is, függetlenül ennek a könyvének a tartalmától. Nem vagyok büszke arra, hogy olyan cégnél dolgozom, amely kiadja őt.”
A könyv a bestsellerré vált 12 szabály az élethez folytatása, amelyről ezt írtam: eredeti, helyenként provokatív kijelentéseket, gondolatokat tartalmaz, széles tudományos, vallási, filozófia alapokon, valamint a szerző személyes tapasztalatain nyugszik, és több odafigyelést igényel az olvasó részéről, mint az önsegítő könyvek legtöbbje. A recenziót azzal zártam, hogy Jordan B. Peterson felbukkanása törvényszerűnek mondható, mivel egy olyan kornak az útvesztőjében próbál rendet vágni, melynek a közösségi médiában élő embere a tényeken túli világ és a posztmodern kultúra labirintusában próbálja újraértelmezni és megtalálni önmagát. A tragikomikusnak is nevezhető kiadói jelenetek pedig jól rávilágítanak arra, hogy a posztmodern kihívások könnyedén a feje tetejére állíthatják az általunk megismert világot, így minden olyan törekvés, amelyik rendet kíván vágni a zűrzavarban, üdvözlendő.
Az előző részhez hasonlón a Túl a renden is mélységeiben és olvasmányosan merít a pszichológiából, filozófiából, kultúra- és művelődéstörténet klasszikusaiból, a vallásból. A különbséget a feszesebb szerkesztés, alaposabban átgondolt mondanivaló, még több tudományos hivatkozás jelenti, ami még alaposabb elmélyülést igényel az olvasótól. A legszembetűnőbb azonban a személyesség jelenléte a sorok között, amire jó oka van a szerzőnek, hisz az elmúlt időszakban súlyos gyógyszerfüggőségen esett át, oroszországi kezelése során mesterséges kómában is volt, ráadásul a koronavírusfertőzés sem kerülte el, aminek következtében súlyos kétoldali tüdőgyulladást kapott. Felesége súlyos rákbetegsége, lánya bokaprotézis problémái miatt a gyógyszerekhez nyúló, szorongó Peterson átment mindazon, amin sok páciense, így még inkább hiteles az, ami szerinte segíthet az örökké változó világhoz való alkalmazkodáshoz.
Többen is cinikusan, ironikusan megfogalmazták, hogy mennyire vehető komolyan egy olyan életmódtanácsadó, akinek darabjaira hullott az élete, holott senki nem tud autentikusabb tanácsokkal szolgálni a pokol mélyéről, mint az, aki többször is megjárta. A személyes szál nem telepedik rá a mondanivalóra, a praxisból vett további példák még inkább emberközelibbé hozzák azokat a pszichológiai, filozófiai, szépirodalmi és mitológiai örökség esszenciájából fakadó életvezetési elveket, amelyekből erőt meríthet korunk embere ahhoz, hogy egyensúlyt teremtsen a rend és a káosz között. Az egyensúlyt pedig a két rendezőelv közötté vékony határmezsgye jelenti, az újabb tizenkét szabály pedig erre az ösvényre való rátalálást hivatott elősegíteni.
Peterson soha nem rejtette véka alá konzervatív felfogását, rend- és hierarchiapártiságát, tanácsaiban viszont arra is ösztökél, hogy a fennálló rendről ildomos kritikusan gondolkodni, az előremutató társadalmi folyamatok megszületéséhez elengedhetetlenül szükségesek a kreatív vívmányok. A szabálykövetés és az azok elleni lázadás szemléletes példáját Harry Potter esetén keresztül világítja meg, roppant meggyőző módon. Az ideológiáról szóló fejezet különösen aktuális, hisz az Egyesült Államok közgondolkodásába egyre inkább beférkőző woke-ideológiával magyarázható az a magatartás is, amit a szerző könyvét kiadó alkalmazottai tanúsítottak. A globális piacon pedig az árucikkeknél és termékeknél csak az eszmeáramlatok közlekednek gyorsabban.
Peterson egyes tanácsai triviálisnak tűnnek, mások meghökkentők, bizonyos magyarázatokba ellentmondás is vegyül, és az is felvethető, hogy az előző tizenkét szabály után mi szükség volt újabb tucat tanácsra. A szerző nem megváltást ígér, és azt sem állítja, hogy csak az ő szabályai szerint érdemes élni. Műveltsége, intelligenciája, élettapasztalata és klinikai háttere ellenben egy koherens világnézetet kínál azok számára, akik a dolgok valódi természetét keresik, e közben pedig nem szeretnék megspórolni a kimerítő gondolkodást.