Werner Herzog: Dereng a világ (21. Század Kiadó, 2022)

Werner Herzog: Dereng a világ

Írta : Werner Herzog
Eredeti cím : Das Dämmern der Welt
Eredeti kiadás : 2021
Magyar cím : Dereng a világ
Fordította : Szijj Ferenc
Kiadó : 21. Század Kiadó
Recenzált kiadás éve : 2022
Terjedelme (oldalszám) : 112
90
Vidd hírét!
 
 

Werner Herzog 1997-ben Shigeaki Saegusa zeneszerző felkérésére Tokióban megrendezte a Csúsingura című operát. A munkafolyamat alatt egy este a híres zeneszerző azzal érkezett meg a vacsorára, hogy a japán császár magánkihallgatáson akarja fogadni Herzogot. A rendező, anélkül hogy belegondolt volna, mekkora tapintatlanságot követ el, a jelenlévők őszinte megbotránkozására elhárította a meghívást. A döbbent csendben valaki a társaságból megkérdezte: ha a császárral nem, akkor mégis kivel akarna Japánban találkozni? Hiroo Onodával, vágta rá gondolkodás nélkül Herzog.

Hiroo Onoda Japán kapitulációja után még majdnem huszonkilenc évig védett egy trópusi szigetet. A katonai hírszerző tisztté átképzett Onoda 1944 decemberében érkezett az akkor japán megszállás alatt lévő, egyébként a Fülöp-szigetekhez tartozó Lubang nevű szigetre, ahol körülbelül 250 katona élén felelt a sziget védelméért. A visszavonuló Tanigucsi őrnagytól azt a parancsot kapta, hogy a császári hadsereg visszatértéig tartsa megszállás alatt és minden áron védje meg a szigetet. Az őrnagy azt is megtiltotta, hogy „önkezével véget vessen életének.” Bármilyen hihetetlen, de Onoda, aki büszke szamurájok leszármazottja volt, 1974-ig a fenti parancshoz tartotta magát. A gerilla hadviselésre berendezkedő egységét szétszórta a szigeten, ám a katonák többségét nagyon hamar elfogták vagy megölték az amerikaiak; Onoda három megmaradt katonájával elrejtőzött a dzsungelben. Akacu közlegény 1949-ben különvált a kis csapattól, és néhány hónapnyi magányos rejtőzködést követően feladta magát. Simada tizedest 1954-ben, Kozuka közlegényt pedig 1972-ben érte halálos lövés. Az elszigetelt katonák a dzsungelben fellelhető gyümölcsökkel, levadászott állatokkal és a szigetlakóktól zsákmányolt eledellel (rizs, csirke, marha) táplálkoztak, és folyton tűzharcba keveredtek a helyiekkel, az elfogásukra kivezényelt rendőrökkel és katonákkal. A közel három évtized alatt több mint ötven rendőrt, katonát és civilt öltek meg annak tudatában, hogy a háború még mindig tart. A külvilág megpróbálta meggyőzni Onodát arról, hogy a harc véget ért: röplapokat, majd japán nyelvű újságokat szórtak a szigetre, hangosbeszélőn szóltak hozzájuk, de Onoda rendíthetetlen maradt, és meg volt győződve arról, hogy mindezek csak az ellenség trükkjei, színjáték, amivel tőrbe akarják csalni őket. Időközben „odakint” zajlott a történelem: az Egyesült Államok a Koreai-félszigeten, majd Vietnámban vívott háborút. Onoda látta a bombázókat, a csapatszállítókat és a hadihajókat nyugat felé tartani, és furcsamód mindezek csak jobban megerősítették abban a hitében, hogy a háború nem ért véget, csupán a frontvonal tolódott el másfelé. 1974-ben egy japán kalandor, Norio Suzuki vállalkozott arra, hogy – dacolva a veszéllyel – személyesen kutatja fel Onodát. Nem sikerült ugyan minden kétséget kizáróan meggyőznie a hadnagyot arról, hogy vége a háborúnak, de egyezséget kötött vele: ha sikerül Tokióból előkeríteni Onoda valamelyik egykori parancsnokát, az ő parancsára megadná magát. Így ért véget tehát Hiroo Onoda háborúja közel 29 évvel Japán feltétel nélküli kapitulációja után.

Hiroo Onoda abban az egyenruhában, amelyet 29 évig viselt
Hiroo Onoda abban az egyenruhában, amelyet 29 évig viselt

A Dereng a világban Herzog Hiroo Onoda történetét meséli el, röpke 112 oldalon. „Sok részlet stimmel, sok nem”, írja a szerző a könyv első lapján, és igyekszik hangsúlyozni, hogy a könyvben azt írta meg, amit ő tartott fontosnak, „valami lényegszerűt, ahogy azt felismerni vélte”, amikor Onodával találkozott. A Dereng a világ hipnotikus stílusú, végig jelen időt használó szövege dokumentarizmust és filmszerű pillanatképeket sző eggyé, néhol pedig lázálmok képeit villantja fel, a végeredmény pedig egy különös hangulatú hosszabb elbeszélés vagy egy rövid kisregény, ahogy tetszik. A nemzetközi sajtóban a kötetet úgy emlegetik, mint Herzog első regényét, de a német kiadója nem nevezte annak. Minden bizonnyal tartalmaz fikciós elemeket.

Tényleg fontos szem előtt tartani, hogy Herzog arra a lényegi dologra fókuszál, amelyet ő vélt felismerni Onoda történetében. A könyv lapjain álom és valóság keveredik, a kettő közötti határ pedig időnként elmosódik. Az elbeszélést keretbe foglalják az 1974-es év eseményei: azzal kezdi, ahogy Suzuki rátalál Onodára és elbeszélget vele, és azzal fejezi be, ahogyan Onoda az egykori parancsnoka utasítására leteszi a fegyvert. A kettő között időben lineárisan haladunk; 1945 végén kezdődik valami, ahogy Herzog fogalmaz: „az alvajárás formátlan ideje”. Nagyon kifejező, ahogyan ezt magyarázza: „Az álomnak megvan a maga ideje, villámgyorsan előre- vagy hátratekeredik, megakad, áll, visszafojtja lélegzetét, hirtelen ugrásokat csinál, mintha felriasztottak volna egy vadállatot. Kiállt egy éjjeli madár, és egy egész év eltelt. Egy csepp víz egy viaszos banánlevélen magába zár egy pillanatra egy napsugarat, és eltelt egy újabb év.” Ennek megfelelően fejezetről fejezetre hol csak néhány hónapnyit, hol közel egy évtizedet ugrunk előre. Mintha helyenként „megállna”, hogy egy rövid jelenet erejéig megmutassa a szereplőket: ahogy rizst zsákmányolnak egy faluból, ahogy történeteket mesélnek az esős évszakban, ahogy szert tesznek egy rádióra, amelyen Buenos Aires-i műsort hallgatnak. Mindvégig megmarad kívülállónak, nem próbál beférkőzni Onoda fejébe, nem próbálja az ő szemével láttatni az eseményeket, de ugyanakkor eléri azt, hogy az olvasó úgy érezze: Onodával együtt ott ragadt Lubang szigetén, be van zárva ebbe az abszurd világba, és nem látni a kiutat.

A szerző: Werner Herzog
A szerző: Werner Herzog

Herzog alapvetően filmes szakember. 75 filmet rendezett, 38-nak producere volt, 32-ben színészként szerepelt. 61 filmalkotásnak ő jegyezte a forgatókönyvét, de az teljesen más műfaj. A Dereng a világgal valami egyedit alkotott. Nem tudom felróni neki, hogy Onoda történetét 110 oldalnyi elbeszélésbe zsúfolta, hiszen rögtön az elején világossá teszi, hogy neki más céljai voltak ezzel a könyvvel. A kötet után viszont nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy ez a sztori olyan volumenű és minőségű könyvet érdemel, mint amilyen Louis Zamperini vagy Oleg Gorgyijevszkij története. Kérdés, hogy lehetséges-e úgy elmesélni Onoda háborúját.

Hiroo Onoda saját beszámolója az ő harminc éves háborújáról No Surrender címmel jelent meg 1999-ben. Magyarra (még) nem fordították. Onoda 2014-ben halt meg 91 éves korában.


Vidd hírét!