Kategória: Kritikák

Tovább
William Wharton: Lakóhajó a Szajnán (Jaffa, 2023)
Kritika
|
80

William Wharton: Lakóhajó a Szajnán

William Wharton és családja már több, mint tíz éve élt Európában, amikor az 1970-es évek közepén egy szeszélyes, romantikus gondolat hatására úgy döntöttek, hogy feladják párizsi lakásukat, zsúfolt fővárosi életüket, és lakóhajón fognak élni. Sikerült olcsón hozzájutni egy leégett lakóhajóhoz, ezt viszont lakhatóvá is kellett tenni, mielőtt a háromgyerekes család beköltözhet. A Lakóhajó a Szajnán tulajdonképpen egy hosszú, 20 évet lefedő elbeszélés, a kezdetektől (a leégett hajótól) a valóra váltott álomig (az utolsó családi fészekig).

Tovább
Tim Marshall: A földrajz jövője (Park, 2024)
Kritika
|
80

Tim Marshall: A földrajz jövője

A földrajz jövője nemcsak szerkezetét, hanem stílusát tekintve is nagyon hasonlít Marshall korábbi könyveihez. Olvasmányos, szórakoztató, helyenként humoros is, nem tudományos igényességgel megírt, de jól dokumentált és alapos munka. A legtöbb olvasó számára valószínűleg újdonságokkal is szolgál a témában, a korábbi köteteihez képest azonban határozottan érződik, hogy ezen területen kevésbé mozog otthonosan a szerző, mint a geopolitika földi viszonyaiban.

Tovább
Jon Fosse: Fehérség (Pesti Kalligram)
Kritika
|
80

Jon Fosse: Fehérség

A Nobel-díjas norvég író legújabb kisregénye egy hosszú monológ. Ez teszi olyan nehézzé az olvasást: figyelemmel követni a zaklatott bolyongást, szembesülni az őrjítő ismétlésekkel, a logikus gondolkodás szétesésével, és előre látni a következményt. A halál, noha a szerző egyszer sem említi, mégis ott van, nagyon is jelen van a szövegben. És valahogy mégsem félelmetes, már szinte békés és csendes. A fehérség teszi azzá.

Tovább
Jens Liljestrand: Ha minden véget ér is (Park, 2024)
Kritika
|
90

Jens Liljestrand: Ha minden véget ér is

Noha a regény valószínűleg úgy fog fennmaradni az emlékezetben, mint a klímaválságot tárgyaló irodalom első svéd képviselője, és a társadalomkritika is ott rezonál az olvasóban még napokkal a könyv befejezése után is, igazából a remekül választott és ábrázolt karakterek jelentik a regény erősségét. Liljestrand főszereplői hétköznapi emberek, átlagos problémákkal, mindenki számára ismerős gondolatokkal.

Tovább
Rolf Dobelli: Ne olvass híreket! (Libri, 2024)
Kritika
|
70

Rolf Dobelli: Ne olvass híreket!

Dobelli 2010 óta nem fizet elő semmilyen újságra, nem néz híradót, nem hallgat rádiós híreket, és az online híradásoktól is távol tartja magát. Ahogyan ő fogalmaz: hírdiétát folytat. Ebben a könyvében azt igyekszik elmagyarázni, hogy a hírfogyasztás rossz az embernek, és meg akarja győzni az olvasót, hogy ne olvasson híreket. A dolognak az a szépséghibája, hogy olyan sokat mantrázza ezt, hogy a végén már nehéz őt komolyan venni.

Tovább
Claire Keegan: Ilyen apróságok (21. Század, 2023)
Kritika
|
100

Claire Keegan: Ilyen apróságok

Furlong hajnaltól késő estig dolgozik, hogy mindenhová eljuttassa a tüzelőt. Egy szállítmány, amelyet a helyi zárdához kell kivinnie, kiemelkedik a többi közül. Rutinmunkának kellene lennie, de Furlong ráébred valamire, és arra kényszerül, hogy átértékelje teljes múltját, származását, az erkölcsi normákat, és megvitassa magában a különbséget a helyes és helytelen között.

Tovább
Shelley Read: Akár a folyó (Centrál Könyvek, 2023)
Kritika
|
96

Shelley Read: Akár a folyó

Victoria Nash élete olyan volt, akár a folyó: számos kitérővel sok mindent magába foglaló, az egyes dolgokat hordalékként lerakó, míg másokat tovább áramoltató, mindig függve az őt behatároló „partoktól”, de sokszor elvéve, illetve hozzátéve azokhoz. Felemelő regény a hatvanas években megsemmisült Iola városának igaz történetéről, egy különös szerelemről, a nehézségekkel való szembenézésről, a bátorságról, a kitartásról, a barátságról és az otthonról, amelyre ott is rálelhet az ember, ahol a legkevésbé várná.

Tovább
Margaret Meyer: Boszorkányok éve (General Press, 2023)
Kritika
|
90

Margaret Meyer: Boszorkányok éve

A regény cselekménye az 1645-ös kelet-angliai boszorkányvadászatra fókuszál. A helyszín Cleftwater, egy fiktív település – de az ott történtek akárhol előfordulhattak, hisz akkoriban ez általános jelenség volt. Cleftwater egy békés kis település, ahová a világ hírei csak átrostálva érkeznek meg, ha egyáltalán megérkeznek. A fordulat akkor következik be, amikor Silas Makepeace, a híres boszorkányvadász megjelenik a színen.