Kategória: Kritikák

Tovább
Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak (Helikon, 2019)
Kritika
|
80

Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak

A Meg se kínáltak egy kicsit olyan, mint egy regényesített stand-up comedy est. Nincs különösebb probléma ezzel, én személy szerint szeretem a szerző humorát, szóval leírva nálam ugyanúgy üt a poén, mint Bödőcs szájából hallva, és ezzel gyaníthatóan így lesz több ezer Bödőcs-rajongó. Ha viszont a két eddigi könyvét próbálom elhelyezni egy skálán, a Meg se kínáltak Bödőcshöz, a humoristához áll közelebb.

Tovább
Frederick Forsyth: A Róka (Alexandra, 2019)
Kritika
|
60

Frederick Forsyth: A Róka

Forsyth regényében Irán Moszkvából szerzi be az információkat; Észak-Korea orosz cégektől vásárol eszközöket a rakétaprogramjához; iráni tengerészek torpedónaszádokról nyugati hajókat zaklatnak a Perzsa-öbölben. Ezek Forsyth fikciójában tények, de ha jól belegondol az ember, hasonló mozzanatok állhatnak a mai és közelmúltbeli események hátterében.

Tovább
Colson Whitehead: A Nickel-fiúk (21. Század Kiadó, 2019)
Kritika
|
90

Colson Whitehead: A Nickel-fiúk

Colson Whitehead a tőle megszokott tárgyilagos és érzelemmentes stílusban beszéli el a történetet, vannak súlyos gondolatai, de nem próbál az olvasó szájába rágni semmit és nem ítélkezik. Ő csak hagyja pörögni az eseményeket és beszélteti szereplőit, azt viszont az olvasóra bízza, hogy ezzel mit kezd, milyen tanulságokat von le belőle. A hatás pedig még úgy is átütő, hogy az erőszakos jeleneteknél nem megy részletekbe, vagy a szexuális visszaélésekről csak utalásszerűen tesz említést.

Tovább
Peter Zuckerman–Amanda Padoan: Felhőkbe veszve (Park, 2019)
Kritika
|
80

Amanda Padoan–Peter Zuckerman: Felhőkbe veszve

A K2 fekete napjának utólagos megelevenítésére tett kísérletük során Padoan és Zuckerman rengeteg nyersanyagot halmoztak fel, többek között a túlélők beszámolóit. Bevallásuk szerint a temérdek mennyiségű információból minden esetben a leginkább ellenőrizhetőt emelték be munkájukba. A teljes történetet a maga valóságában képtelenség lenne utólag bemutatni, ennek ellenére is igyekeztek a lehető legpontosabban összerakni a csúcstámadás előkészületeinek eseményeit, a mászás történetét, valamint a tragédia éjszakájának ismerhető mozzanatait.

Tovább
Mario Escobar: Auschwitzi bölcsődal (Kossuth Kiadó, 2019)
Kritika
|
84

Mario Escobar: Auschwitzi bölcsődal

A náci haláltáborokba zárt roma nemzetiségűek sorsáról jellegzetesen kevesebb szembeötlő leírás jött létre, hiszen ők voltak kevesebben, Mario Escobar regénye ezt a hiányt pótolja nem kevés sikerrel. Főhősének, Helene-nek alakját egy német áplónő igaz története mintázta, akit öt gyerekével és cigány származású férjével Auschwitzba deportáltak.

Tovább
Steve Cavanagh: Tizenhárom (Álomgyár)
Kritika
|
78

Steve Cavanagh: T1z3nhárom

Első ránézésre a T1z3nhárom egy jogi kriminek vagy tárgyalótermi drámának tűnik. Valójában ennél több és kevesebb is egyben. Több, mivel a Solomon-ügy bírósági tárgyalása csak egyik cselekményszála a regénynek. Egy másik szálon a gyilkos szemszögéből látjuk az eseményeket, egy harmadik cselekményszálban pedig Flynn és Harper háttérnyomozását követhetjük nyomon. Ugyanezek miatt kevesebb is, mert bizonyos pontjain ugyan képes felnőni egy színvonalas(abb) jogi krimi szintjére, az ügyész és ügyvéd összecsapásáról egyre inkább eltolódik a hangsúly egy akciódúsabb, thrilleresebb irányba.

Tovább
Andrea di Robilant: Ősz Velencében (Libri, 2019)
Kritika
|
80

Andrea di Robilant: Ősz Velencében

Ernest Hemingway 1948 őszén ismerkedett meg Adriana Ivancichcsal, az alig 18 éves velencei szépséggel. Az író 49 éves volt ekkor, és már a negyedik felesége mellett élt. Szenvedélyes szerelemre lobbant a lány iránt, és a könyv tanúsága szerint ez nagyban befolyásolta utolsó éveinek alkotói és munkamorálját. Adriana alakja felsejlik A folyón át a fák közé és Az öreg halász és a tenger világhírű kézirataiban egyaránt.

Tovább
Gárdos Péter: Királyi játék (Libri, 2019)
Kritika
|
98

Gárdos Péter: Királyi játék

„Történet egy zseniális törpéről és egy szellemóriásról. Letehetetlen regény, fanyar humorral és mély emberséggel.” – Kepes András ajánlójával értek egyet. Az irodalomban vissza-visszatérő téma egyén és hatalom viszonya. A konfliktusok vége változó: néha sakk, néha matt, máskor patthelyzet. Ahogyan hőseink, Kempelen Farkas polihisztor, feltaláló és Dragóner Arnold, a brilliánsan sakkozó törpe is más-mást hoznak ki (kényszer)helyzeteikből.

Tovább
Cormac McCarthy: Odakint a sötétség (Jelenkor, 2019)
Kritika
|
80

Cormac McCarthy: Odakint a sötétség

A regény egyik legerőteljesebb motívumai az árnyék és a sötétség. McCarthy fekete, deprimált képet fest emberről és környezetéről egyaránt, sötét árnyalatokat, tónusokat használ: a vér fekete, az éj sötét, árnyékok mindenfelé, s bár az árnyék értelemszerűen némi fényt is feltételez, a mondatok által alkotott képekben a hangsúly mégis az árnyékon van, azt láttatja. Depresszióra hajlamos olvasóknak nem ajánlott.