A Kéksötétben elmosódnak a klasszikus whodunit-műfaj határai; Hawkins úgy halmozza a központi rejtélyre a rétegeket, ahogy egy festő hordja fel a festéket a vászonra, és így nagyon sokáig tulajdonképpen nem az az elsődleges kérdés, hogy ki a tettes, hanem az, hogy mi a bűntény. Afelől nincs kétsége az olvasónak, hogy van bűntény. Ott van rögtön az első oldalakon egy kifinomult alapfelvetés, miszerint Vanessa egyik alkotása emberi csontot tartalmazhat. A bizonyosságig vezető út viszont hosszú, és közben annyi mindenre derül fény, hogy a végére egy igazi útvesztőben érzi magát az olvasó.
Kategória: Kritikák
Vámos Miklós: Cím nélkül
Az emberi sorsokat meghatározó, azokat alakító levélváltások, a magányos, börtönben ülő emberek életét megváltoztató üzenetek, a posta, mint intézmény megszűnése, a létjogosultságának megkérdőjelezése is mind azzal a problémával szembesíti a regényolvasókat, ami mára már globálissá nőtte ki magát: az emberek között kialakuló viszonyok fokozatos megromlása, azok tulajdonképpeni mellőzése az emberi létezést is gyökeresen megváltoztatják, befolyásolják.
Richard Russo: Lucky Hank
Hank, a regény főszereplője pontosan az, mint aminek az egyik kolléganője leírja: “egy jól kidolgozott karakter egy jó könyvben.” Egy éleslátású, jó humorérzékkel megáldott, jó kedélyű, nyitott szemmel járó, józanul gondolkodó ember, akinek mindig, minden pillanatban van egy frappáns válasza az élet kihívásaira. Az egyes szám első személyű, jelen időben történő narrációnak köszönhetően az olvasó belát a színfalak mögé, és a főszereplő-narrátor epés megjegyzései, sokszor kibírhatatlan viselkedése ellenére úgy érzi, hogy ő is szeretne Lucky Hank lenni: ilyen mázlista lenni egy életen át, ilyen derűvel fogadni mindent.
Joan Samson: A kikiáltó
Joan Samson érdemei vitathatatlanok, kiváltképp a hangulatteremtést és a feszültségkeltést illetően. Fejezetről fejezetre, szinte észrevétlenül teremt meg egy nyomasztó, baljós atmoszférát, ami egy idő után ködként telepszik rá a városra, ezzel párhuzamosan pedig kiváló érzékkel tekeri fel és fokozza már-már elviselhetetlen mértékig a feszültséget. Nincs szüksége erőszakos, hatásvadász jelenetekre vagy erőteljes vizuális elemekre, ezek nélkül is észrevétlenül kúszik be olvasás közben a bőrünk alá egyfajta nyugtalanság, ami csak növekszik a nyájas és rendkívül manipulatív kikiáltó minden egyes újabb felbukkanásával.
Josie Williams: The Wanderer – A kósza
A nyelvezet hétköznapi és közérthető, a könnyedsége kompenzálja a nehéz témákat. Egy szerelmi szál áll a középpontban, de olyan témakörök is terítékre kerülnek, mint a bullying, a gyász, a veszteség feldolgozása. A szerző nagyszerűen bánik a szavakkal, az olvasó valósággal sodródik a sorokkal. Nehéz volt letenni a regényt.
Max Porter: Shy
Shy olykor minősíthetetlenül viselkedik, értetlenül állunk dühös, impulzív, ön- és közveszélyes viselkedése előtt. Nem tudjuk, hogyan lett az aranyos kisfiúból megátalkodott kamasz, mi alakult rosszul. Mégis szívből kívánjuk, hogy másszon ki a hideg tóból és valahogy forduljanak jobbra a dolgok…
Asko Sahlberg: Ők
Az Ők sokrétű és összetett regény, amiben minden olvasó megtalálhatja azt az élményt, amiért egy könyvet a kezünkben veszünk. Hogy ne olyan lelkiállapotban álljunk fel a végén, mint ahogy leültünk olvasni. Ennél többet nem adhat egy írás, és Sahlbert regénye pontosan ezt nyújtja. Nem többet, nem kevesebbet.
Gareth Brown: Az ajtók könyve
Egy könyv eleve egy mágikus világ hordozója, hát még egy mágikus könyv, különleges képességekkel! Az ajtók könyve ilyen. Segítségével a tulajdonosa átléphet bármelyik ajtón, akár zárt ajtón is, legyen az akárhol ezen a világon. Akik vágynak a könyvre, nem riadnak vissza az erőszaktól, de még a gyilkosságtól sem…
Layla Martínez: Szú
Layla Martínez regénye nyomasztó, olykor fullasztó, félelmetes, szürreális, zseniális. A szöveg olvasása közben szinte kézzel tapinthatóvá válik a harag, a neheztelés, a megvetés, a bosszúvágy, a düh és a gyűlölet. Talán ez teszi olyan nehéz olvasmánnyá, ez a tömény gyűlölet, amely néha elhagyja az oldalakat, és önálló életre kel.
Octavia E. Butler: Rokonság
Butler regénye azok közé tartozik, amelyek a maga rideg és könyörtelen valóságában, mindenféle idillikus máz nélkül ábrázolják a rabszolgaként elő feketék életét. A kétszeres Hugo- és Nebula-díjas amerikai írónő 1979-ben megjelent könyvének mondanivalója mindmáig nem veszített aktualitásából.