Címke: kortárs magyar irodalom

Tovább
Rubin Eszter: Árnyékkert (Jaffa, 2019)
Kritika
|
100

Rubin Eszter: Árnyékkert

Rubin Eszter harmadik regénye egy jelentős , fordulatos, mély és pszichológiailag is precíz olvasmány, amely olyan mértékben hat az olvasóra, amilyen mértékben az hajlandó őszinte lenni. Kendőzetlenül tárja fel mindazokat a kapcsolati játszmákat, amelyek egy boldogtalan élet alapjait teremtik meg, és végső soron nem nevez meg tetteseket és áldozatokat, hiszen minden felnőtt felelős azért a helyzetért, amiben van.

Tovább
Bodor Ádám: Sehol (Magvető, 2019)
Kritika
|
70

Bodor Ádám: Sehol

Érzéketlen, kegyetlen, antiszociális és végtelenül önző szereplőkkel találkozunk a Sehol elbeszéléseiben. Rendkívül abszurd szituációkba “keveredünk” általuk, és akár a nevetségességig is fajulhat egy-egy helyzet, ettől pedig kényelmetlenül érezhetjük magunkat olvasás közben. Lehangoltság, borongós hangulat, fejcsóválás és időnként egy kis félmosoly veszélye állhat fenn – de Bodor Ádám stílusa kárpótol a borús hangulatért.

Tovább
Kal Pintér Mihály: Atyvilág (Athenaeum, 2019)
Kritika
|
76

Kal Pintér Mihály: Atyavilág

Az Atyavilág egy okosan megírt, szatírikus vonásokkal teletűzdelt olvasmány, ahol a gúny és irónia sem mindig nyíltan érhető tetten, hogy a társadalmi kritikáról ne is beszéljünk. Ezzel együtt van valami bonyolultság az egészben, néha úgy tűnik, hogy túlszínezett és elvont, annyira, hogy számos gondolatmenetet kell végigvinni, amíg kikerekedik valami értelmes üzenet az elolvasott szövegből.

Tovább
Kritika
|
90

Potozky László: Égéstermék

Az Égéstermék első sorban a szóba zárt varázslatról szól. Az adott szó hatalmáról, a meghallgatott szó erejéről, a ki nem mondott szó bűvös titkáról, amivel mi, hétköznapi emberek odakötözzük magunkat vélt vagy valós igazak mellé, hogy aztán mások vélt vagy valós igazával egyeztetve a magunkét ellenőrizhetetlen, mégis könnyen szelídíthető tömeget alkossunk, és játsszunk egy kicsit. Egészen addig, míg szép szóval azt nem mondják, menjünk haza – hiszen a tömegnek sem kell más, csak szép szó, és akkor végre boldogan hazamegy.

Tovább
Kritika
|
80

Herczeg Szonja: Kis üdítő, kis krumpli

Herczeg Szonja kitűnően alkalmazkodott az írások jellegéhez: ezekben a nagyon rövid, 2-5 oldalas novellákban nem a részletes cselekménybemutatásra, jellemzésre kerül a hangsúly, és az írónő néhány mondattal remekül vázolja fel a lényeget, körvonalazza a karaktereket. Az alkalmazott nyelvi rétegek viszont nem elég változatosak: sokszor ugyanazon a nyelvezeten szólal meg nyugdíjas és tinédzser, taxisofőr és magas végzettségű felső vezető.

Tovább
Kritika
|
100

Grecsó Krisztián: Harminc év napsütés

Békés és léleksimogató alkotás a Harminc év napsütés mindarról, ami az embert elszomorítja, őrületbe kergeti, kudarcra ítéli, hiszen végül kiderül, hogy éppen ezek a pillanatok lettek azok a létrafokok, amiken felkapaszkodva nézhetjük végül csendes, bölcs mosollyal a kibontakozó, sajátos mintázatot, amit kéretlenül kezdtek el az őseink, és amit mi magunk viszünk tovább a világba.

Tovább

A Scolar Kiadó új sorozata: Scolar L!ve

A két sorozatszerkesztő, Babiczky Tibor és Illés Andrea folyamatosan szemlézi a folyóiratokat, valamint az irodalom online „lelőhelyeit”, így válogatja össze a (leendő) szerzőket. Az egyik legfontosabb cél a kötet nélküli pályakezdők elindítása az irodalmi színtéren. 2017 első felében öt kötet jelent meg a sorozat részeként, ősszel további kettő várható.

Tovább
Kritika
|
70

Roboz Léna: Balkáni árnyak

Az egész történet egy kicsit együgyű hollywoodi ízű sztori, melyben mindenki jól öltözött, de ha nem, akkor legalább kielégült, vagy pedig edzés közbeni/utáni izzadságban fürdik. Vannak jók, és rosszak, de a jókról kiderülhet, hogy tulajdonképpen rosszak. A rosszakról sosem derül ki, hogy jók. A rendőr rendőrként gondolkodik, öltözik és reagál, legfeljebb magában morog kicsit, mert a rendszer bedarálta…