Jahina szövege intenzív érzéseket ébreszt az olvasóban, érezzük a talpunk alatt megcsikorduló havat, s mintha tényleg elnézhetnénk a Volga felett, látjuk a zajló jégtáblákat, vagy a jégen suhanó lovasszánokat, az orrunkban érezzük a virágzó almafák édes illatát, a zamatos almák ízét. A végtelenség érzését adját vissza a sorok, ami elfog az orosz sztyeppén..