Sági György új regényében a cselekmény, a szereplők és a szerkesztési mód együtt egy olyan kompakt, kerek egészet alkotnak, amelyek elválaszthatatlanok, és közösen válnak a “gilgul” eszközévé. A regény egyes szám első személyű elbeszélője egy bizonyos Weisz Györgyöt keres, akinek megsárgult fotóját az anyja halálát követően a szekrény aljába elrejtett ridikülben, az elfelejtett kincsek között találta meg. És közben természetesen önmagát is keresi…

Kritika
|
95