Játsszunk asszociációs játékot! Én azt mondom: ,,híres szerelmes történet?” – nagy valószínűséggel az elsők között érkezik a válasz, hogy Rómeó és Júlia. És ha tovább szűkítjük a kört: ,,híres szerelmes, romantikus történet, melynek végén happy end-et olvashatunk?” Azt hiszem nem árulok el nagy titkot, hogy ebbe a körbe tartozik a Büszkeség és balítélet. Jane Austen-nek, a vidéki papleánynak a műve, a brit irodalom klasszikusa hosszú idő óta ott sorakozik lányok-asszonyok polcain, s ha körbekérdezünk, jó eséllyel találunk olyan ismerőst, aki igazi híve a regénynek.
Persze sokan akkor csábultak el igazán, amikor megpillantották Colin Firth híres vizes inges-jelenetét, amint Mr. Darcyként összetalálkozik Elizabeth Bennet-tel a saját birtokán. Ez a karakter még a Bridget Jones naplója című bestseller írónőjét is megihlette, hisz regényében Mark Darcynak nevezte el büszkének és pökhendinek tűnő ügyvédjét, s a filmváltozat készítőitől is jött egy-két fricska a fent említett színész szerepeltetése és a szökőkutas jelenet képében. Ám interpretációk ide, feldolgozások és celluloid-verziók oda, foglaljuk össze néhány mondatban, hogy miért is érdemes ezt az 1813-ban megjelent könyvet a kezünkbe vennünk.
,,Általánosan elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség.” – így hangzik a regény híres kezdőmondata. Ebből máris következtethetünk a mű alapszituációjára, miszerint fiatalok házasulása körül forog majd a történet. Belecsöppenünk a csekély vagyonnal, ám öt leánygyermekkel rendelkező Bennet család életébe. Az akkori szokásnak megfelelően a társasági életet bálok, látogatások, vendéglátások tették ki, melyek persze rendkívüli alkalmat nyújtottak az ismerkedésre is. A második legidősebb lány, az intelligens, csupa élet, öntörvényű Elizabeth Bennet visszautasítja az anyagi biztonságot jelentő, ám ostoba kérőjét – és milyen jól teszi, hogy nem hamarkodja el a házasságot! Bár a kikosarazás és a szabad partnerválasztás a nőknél akkoriban meglehetősen forradalmi tettnek számított, így esélye lesz megismerni mást, aki megfelelőbb lehet… Ám ez kezdetben egyáltalán nem világos számára. Hisz a gazdag és társadalmilag magasan felette álló Mr. Darcy elsőre a szimpátiának még leghalványabb szikráját sem ébreszti benne, épp ellenkezőleg: a férfit büszkének és rendkívül önteltnek tartja. Hogy miként alakul a további kapcsolatuk, azt megtudhatjuk ebből a szellemesen felépített regényből.
Jane Austen művének igazi nagy erőssége a mesteri karakterábrázolás. S itt nemcsak Lizzy-re és Darcy-ra gondolhatunk, elvégre hol találunk a lányok szüleinél, a halk szavú, megfontolt Mr. Bennet-nél és fecsegős, pletykás, házasságok elősegítésén mesterkedő feleségénél eredetibb figurákat? S persze megjelenik az emberi természet és jellem teljes skálája: látunk itt behízelgő, ostoba papot, leányok fejét elcsavaró szélhámost és csupa vidámság, megnyerő fiatalembert egyaránt. Bár izgulhatunk a szerelmi szálak kuszálódásán, a mű igazi kikapcsolódást nyújt, hisz elkalauzol bennünket a 18.-19. század fordulójának különleges atmoszférájú vidéki Angliájába, a nemesi családok mindennapjaiba. S hiába tűnt le az a kor, meglepően ismerős helyzetekre, viszonyokra bukkanhatunk. Ami még igazán értékessé teszi ezt a regényt, az a finom humora: az írónő rendkívüli érzékkel csempész bele egy-egy ironikus sort, melyen jót derülhetünk.
Igazán érdekes, hogy Austen, aki maga sohasem volt házas, s váratlan fordulatokban bővelkedő szerelmi kalandokról sem sokat tudunk az ő esetében, hogyan volt képes szerelemmel, romantikával telített regények sorát megírni. Bár ha igazán bele akarjuk ásni magunkat a témába, érdemes elolvasnunk a nemrég magyarul is megjelent művet, mely Austen előkerült állítólagos naplórészleteit dolgozza fel… Mindenestre Jane Austen már a 19. században megfogalmazott ma is érvényes, fontos igazságokat. Ez a Büszkeség és balítélet esetében talán így hangzik: vegyük figyelembe, hogy igenis létezhet második benyomás. Érdemes adnunk neki egy esélyt, elvégre az Álarc mögött maga Mr. Darcy is lakozhat… (Burkus Bettina)