A váltások és újrakezdések bátor katonája Lévai Balázs, aki életében számos “műfajban” kipróbálta magát. Vízipólózott, tanított, színikritikákat írt, tévézett, könyveket ír, zenekarok és filmek producere lett, hogy végül most regényíróként kerüljön a szemünk elé. A Beállás címet viselő regény a szerző bevallása szerint abból az okból született, hogy a munkája során megismert rengeteg apró történetet, sikamlós sztorit, amik kimaradtak a zenei riportokból és dokumentumfilmekből, hasznosíthassa.
A regény alcíme igen beszédes: Ponyvarákenrol – egyidejűleg nevezi meg a műfajt, a stílust és a témát. A hazai backstage világába kalauzoló mű könnyed, néhol akár triviális, humoros és mindenképpen nagyon szórakoztató. A “rockbiznisz” világában furcsa alakok vannak: ambíciós producerek, tehetséges szövegírók, nőfaló zenészek, sztárfaló nők, alkoholisták és drogosok, akiket egyetlen dolog köt össze: a zene iránti szenvedély. Miután a szerző végigkalauzol bennünket a Black Sheep zenekar hirtelen hanyatlásán és a visszatérést követő egy éven, a zárásban a zenekar minden reményt felülmúló sikere miatt kicsit elérzékenyült Fegyverneki Tibor arra a következtetésre jut, hogy egy producer életében van valami, ami miatt mindent érdemes vállalni: a dal születésének varázsa, a dalé, ami olyan sok embernek hoz örömöt.
Felületes szemlélőnek ez a világ nem tűnik valami nagyon szimpatikusnak. A benne lézengő emberek mintha mind háborodottak lennének. A folyamatos rivaldafény furcsa reakciókat vált ki. Egyesekből kihozza az exhibicionista állatot, másokat visszavonulásra késztet. Egyesek pörögnek, had szóljon a rákenrol, mások káros szenvedélyek rabjává válnak. De mintha mindannyian ki lennének esve a mások számára normalitást jelentő hétköznapokból, legalábbis a turnék és fellépések idejére, de talán akkor is, amikor a szövegeken és a dalokon dolgoznak. Ugyanakkor a folyamatosan rájuk irányuló figyelem sem teszi könnyebbé a dolgokat. A hibák, tévedések itt sokszorosan esnek a latba, felnagyítva jelennek meg a személyiség kisebb-nagyobb torzulásai.
Talán nem véletlen, hogy ilyen körülmények között éppen arra van az összes szereplőnek a legnagyobb szüksége, amit a “külsősök” legkevésbé feltételeznének róluk. Miközben mindannyian a szenvedélyek rabjának tűnnek (nem feltétlenül csak káros szenvedélyekre gondolok!), az egymásra hangoltságnak és egymásra figyelésnek, illetve az elfogadásnak olyan fokára jutnak el, amit a hétköznapi emberek talán sosem tapasztalnak meg. Az egy szobában, egy buszban, egy térben eltöltött rengeteg idő olyan szoros kapcsolatot alakít ki egy banda tagjai között, amit mások csak a családban tapasztalhatnak meg. A producernek olyan jól kell ismernie a banda tagjait, mint egy edzőnek a sportolót, vagy szülőnek a gyermekét. Ennyi különböző jellemű, vérmérsékletű, meggyőződésű, szokású ember sorsát intézni, ügyeiket rendezni, viszonyaikat egyengetni olyan megvalósítás, amire talán ritkán gondolunk mi, egyszerű halandók, mikor meghalljuk kedvenc bandánk legszebb számát. Különösen, hogy ezek az emberek szeretnek rendkívüli helyzetekbe kerülni. Előfordul, hogy letartóztatják őket, vagy nadrág nélkül térnek magukhoz isten tudja hol. Előfordul, hogy elvonókúrára kerülnek, vagy alkotói válságba egy nő miatt. De a show-nak akkor is folytatódni kell, a banda imázsa nem csorbulhat, az emberi tényező figyelembe vételével, a reklám összes lehetséges formáját bedobva a producer dolga az, hogy csúcsra juttassa a zenekart. Aki tudni akarja, milyen módon lehetséges ez, hogyan lesz sikeres egy banda, és mitől bukhat meg, az olvassa el Lévai Balázs életszagú, hiteles, személyes tapasztalatokban bővelkedő regényét. Amit, nem mellesleg, remek magyar rockzenei aláfestéssel, filmben is szívesen megnéznék.