Miért olyan érdekes a legtöbb csokoládé manufaktúra története, mindennapjai? Talán az itt létrejövő ízek, illatok játszanak ebben szerepet, netán az a szenvedéllyel végzett munka, ami minden ilyen műhely „alapreceptje”?
A Három nap augusztusban Berlin legrégebbi csokoládékereskedésének történetét ajándékozza az olvasónak: a regénybe temetkezve ott érezzük magunkat a város leghíresebb utcáján és a levegőben csokoládéillat száll… A Sawade története mégsem egy cukorszirupba forgatott mese: a regény 1936-ban játszódik, amikor az egyre szélsőségesebbé váló rendszer és a berlini olimpiai játékok izgalma ott van a sorok között és meghatározza a szereplők mindennapjait.
Anne Stern regénybeli hősei szinte kivétel nélkül félénk, szorongásokkal teli emberek, akik megrekedtek egy-egy élethelyzetben, vagy nehéz időszak súlyát cipelik a vállukon. Elfie, a csokoládé manufaktúra vezetője, a regény központi alakja egy tipikusan befelé forduló ember, aki váratlan helyzetekben nem tud megfelelően reagálni, nehezen lép ki a komfortzónájából és óriási erőfeszítés számára minden reggel elébe nézni egy új napnak. A mindennapi nehézségei inkább a személyiségéből fakadnak. Ezzel szemben Franz, a zsidó könyvkereskedő, a választottja, Trude, és Issza El Hamadi, az egyiptomi származású bártulajdonos – bár sokkal kevesebbet tudunk meg róluk, mint Elfie-ről – viselkedésük, reakcióik alapján a sors áldozatainak tűnnek. Hogy személyiségük a zűrzavaros történelmi idők hatására vált-e ilyenné, vagy más tényezők is közrejátszottak, csak gyaníthatjuk, a választ ránk bízza a szerző.
A Három nap augusztusban szinte percenkénti pontossággal írja le ennek a 72 órának az eseményeit, a jelent visszaemlékezésekkel tarkítva, fejezetenként más-más szereplő életébe engedve bepillantást. A filmkockaszerűen egymás után rakosgatott, emberi sorsokból kiragadott részletek közös szála az Unter den Linden sugárúton található édességbolt, amely mindannyiuk közös menedéke. A lineáris történetet a múltba kalauzoló szerelmi szál szakítja meg: a Sawade csokoládébolt feletti lakásban élő idős hölgy és a csokoládéüzlet első tulajdonosa tragikus szerelmének történetét ismerhetjük meg Elfie által, akinek az idős, beteg asszony mesél a múltról, egy titkos bonbonreceptről. A csokoládéüzlet vezetője a hallottak hatására elkezdi követni a szívét, megfeledkezve néhány pillanatra a félelmeiről, a démonairól. De a jelenben játszódó szerelmi történet mégsem tud kiteljesedni, hiszen Elfie nem elég erős ahhoz, hogy meg tudja adni magát egy új élethelyzetnek.
Bár a szerző magyarázatot ad főhősének viselkedésére, nem segít neki abban, hogy változni tudjon, így nemcsak a történet tűnik befejezetlennek, hanem a karakter is, amely sokkal többet ígért az olvasónak az első oldalakon. Így az augusztusi történet a Sawade csokoládébolt egy szeletének krónikájává válik, felvillantva, de nem kibontva egy-egy karakter finom árnyalatait, a szereplők életének órákban mért történéseit. A karakterábrázolás hiányosságait némileg feledteti a könyveknek tulajdonított fontos és különleges szerep: a berlini könyvkereskedés zsidó tulajdonosa egész betű-birodalmat kénytelen otthagyni, de Londonba érkezve egy könyvkereskedésben újra megtalálni véli mindazt, amit maga mögött hagyott.
A könyv dőlt betűs fejezeteiből a hársfák, az Unter den Linden sugárút és az egész város jellegzetességének számító érző lények, Berlin utolsó legendái szólnak az olvasóhoz: „A mi kezdetünk oly régi, hogy senki, sem mi, sem mások nem emlékeznek rá, ezért akár úgy is mondhatjuk: mi mindig is itt voltunk.” – kezdenek bele történetükbe, amelyből kirajzolódik Berlin történelme, a természet és a nagyváros bonyolult kapcsolata, egy nehézségekkel teli korszak lenyomata.