Évente akad néhány olyan könyv, ami miatt a kávészünet inkább olvasó szünet, amikor ebéd helyett napi menü van, illetve nem érzem, hogy világvége, ha kimarad az esti futás, és a megszokottnál később fekszem le. Pont ezekből a jelekből tudom, hogy valami rendkívülire bukkantam. Angie Cruz regénye pont ilyen.