Clara Dupont-Monod regényében szabálytalan a perspektíva (a kőkerítés és a település kövei a mesélők) és szabálytalan a regény központi alakja, a gyerek is. Ha különleges igényű személyről beszélünk, a jelzők többsége pejoratív, bántó, méltánytalan. Ehhez képest a történet bevezetője annyira lényegretörően és pontosan fogalmazza meg ezt az állapotot: „Egy nap egy családban született egy szabálytalan gyerek.”