A Moszkva-trilógia befejező részében Montefiore szépen ívelve kerekíti a történetet, valahogy az az érzése az olvasónak, hogy minden a helyére kerül, pedig cseppet sem ideális az események alakulása. Van a regény végén egy feloldás, az lehet az érzésünk, hogy a dolgok úgy voltak jól, ahogy voltak. Aztán van egy pont, ahol a múlt összeér a jelennel..