Szerző: Emőke

Tovább
Nicolas Barreau: Piciny csodák kávézója (Park, 2020)
Kritika
|
76

Nicolas Barreau: Piciny csodák kávézója

A Piciny csodák kávézója egy könnyed, és kissé bonyolult szerelmi történet, pontosan olyan, amilyennel gyakran találkozni az életben is. Végső soron ez a lényeg, szórakoztató és figyelemelterelő, de nem kell túl nagy mélységekre és magasságokra számítani. A borítékolható végkifejletet csupán a hogyan kérdése teszi izgalmassá, a leírások viszont szépek, emberiek, és még reményteljesek is.

Tovább
Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás (Athenaeum, 2020)
Kritika
|
98

Eddy de Wind: Auschwitz, végállomás

A mű az egyik legmegrendítőbb beszámoló, ami a hírhedt náci koncentrációs tábor eseményeit dolgozza fel. Rendkívül sokrétű, rengeteg valós eseményt érintő írás, amely kidomborítja a sokat vitatott és körüljárt témát, hogy hogyan képes az ember mindezekre a kegyetlenségekre, másrészt hogyan képesek az áldozatok olyan mértékű alkalmazkodásra, hogy a súlyos alultápláltság és végkimerülés állapotában is hatalmas energiákat mozgassanak meg a túlélés érdekében.

Tovább
Stéphane Arfi: Három nap Jeruzsálemben (Helikon, 2019)
Kritika
|
98

Stéphane Arfi: Három nap Jeruzsálemben

Lukács evangéliumában rövid tudósítást olvashatunk arról, hogy amikor a tizenkét éves Jézus szüleivel Jeruzsálembe ment a húsvéti ünnepekre, a fiú eltűnt, és csak három nap múlva találtak rá a Nagytemplomban, ahol a bölcs írástudókkal beszélgetett. Hogy mi történt a Jézus eltűnése és megtalálása közötti hetvenkét órában, arról a Biblia hallgat…

Tovább
Daniela Sacerdoti: Vigyél haza (GABO, 2019)
Kritika
|
80

Daniela Sacerdoti: Vigyél haza

Daniela Sacerdoti regénye alapvetően egy romantikus történet, amelyben a szerelem, a félelem, a veszteségek, az elengedés, a növekedés, az önmagunkra találás és a szabadság központi helyet foglalnak el. A szereplők az életkoruknak és élethelyzetüknek megfelelően viselkednek és reagálnak, valósághű érzelmekkel. Az író jól megragadja a tényleges és fontos dolgokat, az egyik legfontosabb segítő elem ebben az, ahogy az idővel bánik.

Tovább
Emmanuelle Pirotte: Ma még élünk (Helikon, 2019)
Kritika
|
80

Emmanuelle Pirotte: Ma még élünk

A ‘Ma még élünk’ eredetileg forgatókönyvként született, viszont a filmhez szükséges anyagiak megteremtésének hosszadalmas folyamata okán a szerző forgatókönyvet regénnyé dolgozta át. Az eredetileg 2015-ben publikált regény egy zsidó kislány és egy amerikai egyenruhába bújtatott német diverzáns történetét meséli el, akik valamiféle láthatatlan szövetség okán közös sorsot vállalnak a második világháború alatt.

Tovább
Szurovecz Kitti: Az egyetlen ismerős arc (Athenaeum, 2019)
Kritika
|
88

Szurovecz Kitti: Az egyetlen ismerős arc

A párbeszédek és éles helyzetek tipikusan „maiak”, nehéz lenne elvonatkoztatni attól, hogy a regény története napjainkban játszódik. A történet azonban sok pontján érinti az örökös kérdések körét: mivé változtatnak bennünket a fájdalmaink, félelmeink, el nem gyászolt kapcsolataink, lelki sebeink, és mivé tud változtatni valaki, akinek jelenléte, szeretete, figyelmének módja elemi erővel rombolja le veszteségből épített falainkat?