A ‘Hétköznapi szorongások’ tipikus Backman-regény: az olvasó hol mosolyogva, hol hangosan nevetve csóválja a fejét az abszurdnak ható jelenetek olvasása közben. Aztán rögtön vált, és megfogalmaz egy életigazságot, amitől egy pillanatra helyreáll a rend a történetben, és az olvasó elgondolkodik, arcvonásai kisimulnak, vagy éppen nagyot sóhajt, hiszen kiderül, az élet senkinek sem fenékig tejfel, de még csak nem is fekete vagy fehér.