A fényforrás körül keringő éjjeli lepkék egyike-másika nem éli túl a keringőt, mert olyan közel repülnek a lámpához, hogy a végén megégnek. Mégis, minden esti lámpagyújtáskor tapasztalható, hogy az éjjeli lepkék a fény köré gyűlnek. Ilyen vagyunk mi, emberek is. A boldogság keresése közben néha saját magunkat áldozzuk fel.
A regény érzelemvilága rendkívül gazdag, a bűntudat mind közül a legerősebb. Gyarlóság, esendőség, pillanatnyi szenvedély, hosszú szenvedés, hűség, árulás, rengeteg fájdalom és veszteség, ármánykodás, gyilkosság, szeretet és szerelem töményen burjánzik a műben. Mindez olyan gyönyörű stílusban megírva, hogy a klasszikus irodalom kedvelőiben sem hagy kétséget, Jaume Cabré korunk egyik nagy írója.
Bár a mű nagyfokú figyelmet kér az olvasótól, bőségesen kárpótolja azt. A mesterien átszőtt cselekmény valójában csak álca, nem a történés a lényeg, vagy annak adrenalintól fűtött izgalma, hanem az azt mozgató belső erők összessége, amelyek leegyszerűsítve a jó és a rossz egymásnak feszülésének problematikáját hozzák elő.
