Az árvaházban nevelkedett Judy egy ismeretlen és titokzatos jótevőnek köszönhetően főiskolára járhat. A jótevője csupán havi egy levelet vár cserében, amelyben Judy beszámol a tanulmányairól, életének alakulásáról. A továbbiakban ez a levélgyűjtemény alkotja a kisregényt, a címzett pedig Nyakigláb Apó. Ha Judyra és a leveleire gondolok, melegséget és derűt érzek. Reményt, hogy minden jóra fordulhat, még akkor is, ha ez a szereplő nem a legjobb kezdőlapokkal indult. Szeretettel olvastam, a humora elbűvölt és fogva tartott – végtelenül sajnáltam, amikor véget ért.