Móricz Zsigmond, a 20. századi magyar széppróza legjelesebb képviselője teológiát és jogot is tanult, de mindig is az irodalom vonzotta leginkább. Debrecenben hírlapíróként dolgozott, majd Mikszáth Kálmán csábításának engedve a pesti Újság gyerekrovatát szerkesztette, aztán szülőföldjén népdalokat gyűjtött, s művei nagy részének témáját, mondanivalóját ebből az időszakból merítette. Első igazi írói sikerét 1908-ban a Hét krajcár című novella hozta meg a számára.