A regény egyik legerőteljesebb motívumai az árnyék és a sötétség. McCarthy fekete, deprimált képet fest emberről és környezetéről egyaránt, sötét árnyalatokat, tónusokat használ: a vér fekete, az éj sötét, árnyékok mindenfelé, s bár az árnyék értelemszerűen némi fényt is feltételez, a mondatok által alkotott képekben a hangsúly mégis az árnyékon van, azt láttatja. Depresszióra hajlamos olvasóknak nem ajánlott.