A Körvonal-trilógia zárókötetében a fókuszpont a szabadságon van. Faye beszélgetőtársainak témái a válás, a szülőség, a középkorú emberek dilemmái. Faye elutazik egy irodalmi fesztiválta, s bár gyakran inkább lehangoló ez a környezet, akárcsak némelyik beszélgetőpartner maga vagy a története, Faye vibrál, sugárzik, valahogy árad belőle a saját magával rendben lévő, magában megérkezett nő vitalitása.
Faye Londonba költözik a fiaival, lakást vásárol, ami felújításra szorul. A felújítás körüli hercehurca végigkövet bennünket a regény folyamán, megismerkedünk a kisvállalkozóval, aki gyakorlatilag a kocsijában él, a munkásokkal, akik szétverik Faye lakását, falakat ütnek ki, padlót szednek fel, úgymond leásnak a probléma gyökeréig, és ez párhuzamosan zajlik a Faye körül felbukkanó emberekkel való beszélgetésekkel, valószínűleg nem véletlenül.
A ‘Körvonal’ narrátora kreatív írást tanítani érkezik Athénba, ahol tombol a nyár, ő pedig talán menekülni vágyik a válása után, de legalábbis kiszabadulni a mindennapok körforgásából, eltűnni kicsit a saját világából.
