Attenborough az expedíciókat olyan érdekesen, annyira színesen és ízletesen meséli el, hogy szinte érezzük az érintetlen esőerdők illatát, halljuk a patakok zúgását, a madarak keltette zajt; szinte tapintható a déli hőség vagy az eső után felszálló, fojtogató pára, a levegőben szálló por; viszketünk, ha az éjszaka leple alatt támadó szúnyoghadról ír, és lélegzet-visszafojtva faljuk a sorokat, amikor azt meséli el, hogyan fogtak be egy kígyót vagy miként készültek a hajmeresztő toronyugrásra Pentecost szigetén az őslakosok.
Kritika
|
100