A kötet mindegyik novellája nagyon egyedi. Nem volt unalmas pillanatom olvasás közben, és nem éreztem, hogy egy lére menne az egész. Némelyik rémisztő volt (például Veres Attila ‘Méltósággal viselt’ című novellája vagy Christien Boomsmától a ‘Csontok a tekintetében’), némelyik csak bizarr (Lars Ahn: Adomány), és valamennyi egyaránt megállja a helyét mint a horror, mint a weird irodalomban, különböznek hosszban, intenzitásban, a felhasznált hagyományos motívumokban – a borzongás viszont, amit keltettek, ugyanolyan intenzitású volt.