A második világháború szövevényes kapcsolatrendszerében mindenki harcolt valamiért. Az érdekek összecsapása furcsa és méltatlan helyzeteket is szült, így az emberség bármilyen kis megnyilvánulása is áldásos volt, bárki részéről is jött. Ez a regény jól megmutatja azt, hogy az embereket nem lehet egyértelműen valamilyennek megbélyegezni, a jó és gonosz fogalma bizonyos esetekben meglehetősen árnyalt képet mutat. Így nézve mindenki hős, aki csak egyetlen gesztussal is fentebb emelkedett a túlélési ösztönén. Meglehet, Montefiore regénye is ezt az üzenetet közvetíti.