Yoko Tawada írásaiban a szokatlan és a megszokott, az elfogadott és az elutasított, a normális és az abnormális között alig észrevehető feszültség bújik meg. Meglehetősen meredek gondolat az ember kihalásának ténye, még inkább az erről diskuráló állatok csoportjának fantáziaképe, azonban a sorok között fájdalmas, ki nem mondott igazságok lapulnak. Ennek köszönhetően a mű egyszerre lehangoló és elgondolkodtató.

Kritika
|
86